|
1,
Kedves Túraszervezők!
Az idén
már második alkalommal vettünk részt kis családunkkal a
Szendrői Vitézlő teljesítménytúrán és most is, mint a
múlt évben nagyon jól éreztük magunkat. Köszönhető ez a
jó időnek, a helyiek vendégszeretetének, a Cserehát
utánozhatatlan szépségének és nem utolsósorban a
szervezők jó munkájának. Tavaly is, az idén is voltunk
már más teljesítmény túrán is, azt tapasztaltuk, hogy
a szervezők lelkesedése, kedvessége itt Szendrőben volt
a legjobb.
Ami
arra ösztönzött, hogy most "tollat" ragadtam, az az, hogy
nagy meglepetésemre a gyermekeim
fényképét fedeztem fel a rendezvény internetes
nyitó honlapján! Úgy gondoltam, hogy ezúton írok egy pár
sort az ifjú természetjáró vitézekről!
Az idén
is, mint tavaly a három gyerekünkkel és a nagyapjukkal
együtt indultunk a 15 km-es távon, csatlakoztak hozzánk
a barátaink is szintén gyerekekkel, és így együtt akár
nevezhetnénk a legfiatalabb csapat címre is, mert a
túrát a saját két apró lábán teljesítette a 4 éves Zsófi
(a 69 éves Nagyapjával kézen fogva - innen jött az
indíttatás!), a 6 éves Gergő és a 8 éves Anna, valamint
a 7 éves Emese (és nem nevezett, de ott "túrázott" az
Apja hátán a 9 hónapos Zalán) is! Az idén a 15B távon
indultunk a változatosság kedvéért, a gyerekek látni
akarták a Rakacai tavat, és még a nagy szél sem vette el
a kedvüket. Útközben minden vadász lest megmásztunk,
szedtünk virágot, kerestünk fényeshátú bogarakat, de a
kedvenc állomásunk egyértelműen a galvácsi italbolt
(lánykori nevén kocsma:) volt, ahol a gyermekeknek
nyalóka, a fáradt apukáknak tavalyi szőlő
leve jelentette a jól megérdemelt frissítőt! A
gyerekeknek a hivatalos igazoló füzeten túl készítettem
saját túrafüzetet, amibe 2-3 kilométerenként az ügyesen
gyaloglók matricákat gyűjthettek, és a fáradt lábakat
leginkább a gumicukor keltette újra életre, így
próbáltunk kedvet csinálni az apróságoknak a túrához. A
kicsiket valóban még a matricák, a nagyokat a viszont
már maga a túra, a teljesítmény lelkesítette.
A kis
csapat 2008-ban is vítéz módjára teljesítette a 15 km-es
távot, akkor még Zalán a mamája hasában, de a többi
gyermek már a saját lábán. És velünk egy csapatban
túrázott az az egy éves Vitéz-Manó is (Albert Eszter),
aki a tavalyi túra legfiatalabb versenyzője címet kapta!
:)
De
számunkra akkor a legnagyobb meglepetést a kis Zsófi
jelentette, aki három és fél évesen végig tudta
gyalogolni a majd 17 kilométert. (Az adatbázisból utólag
kiderült, hogy Ő volt a tavalyi túra második
legfiatalabb résztvevője!) Az Abodi tájháznál még
szaladgálni is volt ereje, az Ádám dombnál óvodás
dalokat énekeltünk, a visszafelé vezető úton aztán a
szendrői vár alatt már Ő is mondogatta, hogy most már
tényleg elfáradt a lába, de egy kis gumicukor és játék
kedvéért ("repül a ... repül a fecske, ... repül a ...
repül a hátizsák!" :))))) a kis vitézem megmászta még
utoljára a szendrői várhegyet. Az iskolában célba érve
vagy a zsíroskenyér vagy a tea segített, de a gyerekek
lelkesen fotóztatták magukat királynőként és vitézként,
és Paszti bácsi fagylaltja minden nehézséget
feledtetett! Persze este azért már nem kellett
altató ahhoz, hogy a kis vitézek időben ágyba
keveredjenek.
A
tavalyi élményeken felbuzdulva és Nagyapa lelkes
rábeszélésére idén apró csapatunkat erősítette még két
unokatestvér: a 2 éves Peti és a 4 éves Eszter (Ők
is ott vannak a képen a honlapon:), akik Apa és Anya
segítségének köszönhetően szintén szépen teljesítettek
az idei túrán. Így összesen az idén 7 gyerekkel
indultunk útnak: a legkisebb 9 hónapos a legnagyobb 8
éves volt, az átlag életkor pedig 4,5 év.
Köszönjük a szervezőknek a kellemes napot, terveink
szerint jövőre újra jövünk az Aprótalpúakkal! :)
A
Hatvani család
Miskolc
2, Hello!
A
személyes véleményem:
Ez volt a
kilencedik teljesítménytúrám, és az biztos hogy benne
van a top 3-ban. Talán még a budai kilátók túra tetszett
ennyire.
A táj
tényleg csodaszép volt, a hangulat is tök jó volt, a
szállás rendben volt, tetszett hogy lehetett egyet
kenuzni is. Az is piros pont nálam, hogy a végén volt
„magyaros svédasztal” zsíros kenyér hagymával és meleg
teával, ennél jobbat nem kívánhat egy fáradt túrázó. És
eddig azt hiszem csak három helyen volt ilyen, és ez
tényleg nem kerül egy nagy összegbe, mégis marha jól
esik az embernek.
Ezen a túrán volt a legnagyobb választék a távokat
illetőleg, ez is egy nagy pozitívum, hogy mindenki
megtalálhatja a kedvére valót. Jó pofa volt a tombola
is, főleg hogy szinte mindenki nyert valamit.
Üdv:
Józsi
3, Szia!
Nagyon jól éreztük magunkat a Vitézlőn. A
hangulat a régi, és a 15 B útvonalra is teljesen másképp
emlékeztem, de valószínűleg az én memóriám nem jó,
úgyhogy nagyon élveztem. A nap az nagyon sütött, talán
ennyire még sohasem főtt az agyunk, de ez a kedvünket
nem rontotta el.
Az indítás az nagyon jó volt, de amikor a
vonat beérkezett a pénztáros résznél volt egy kis
fennakadás, de ez már nem volt vészes, a korábbi évekhez
képest, úgyhogy nagyon ügyesek vagytok.
Ami viszont egy kicsit rosszul esett
mindannyiunknak, hogy az első ellenőrző ponton a várnál
több mint10 percet álltunk sorba, szóval oda nem ártott
volna legalább két bélyező, főleg, hogy annyira az
elején volt a pont, és a rajtnál való egymásra várás
után rá 25 percre megint várrni kelett, így egy kicsit
sok volt.
A többi szuper volt, az ajándékok, a
pontok, az, hogy többen nyilatkozhattunk a Tv-nek, az út
mentén a birkák - lovak - tehenek, a döglégy
méretű kullancsok (még sohasem láttunk ekkorát), az,
hogy az elején eltévedtünk, és össze vissza
szaladgáltunk, az, hogy egy tanárnő elhagyott egy
gyereket, és kereshettük (nem lett meg csak a célban),
hogy mindenki csak a fagyisig jutott Szendrőben már az
iskoláig nem, a zsíros kenyér, és hogy nyertünk a
tombolán, sapkát, öngyújót, labdát, újságot........
Már most megbeszéltük, hogy jövőre megint
megyünk!
Pusssz! E.
|
