Kedves Turista Barátaink!
A B-A-Z Megyei Természetjáró Szövetség
idén a 2008-ban felajánlott személyi jövedelemadójuk
1%-ból befolyt összegből turistautak újított fel.
A Szendrői Természetjáró Szakosztály
által készült útvonalak: Hejce-Fehérkút 4 km piros
négyzet, Újhuta-Szpalanyica-rét, Újhuta-Zsidó-rét 6,5 km
kék négyzet.
A Zempléni turistautak festését Antal
Ferenc, Tóth Ferenc és Miklós Gábor végezte el.
Köszönet ez úton is a munkájukért.
lap tetejére
2009. május – Körtvélyesi Napok |
A kulturális rendezvény évek óta az
Európa Nap kapcsán kerül megrendezésre. Sport és
kulturális programjainkat határon átnyúló gyalogtúrával
is kiegészítették. A társzervezetek által toborzott
túrázók külön indultak a kirándulásra, s az
országhatárnál egyesültek, ahonnan közös túrával több
idegenforgalmi látványosságot is felkerestek. Fő cél a
sok művészt megihlető Szádvár felkeresése, az egykoron
kitelepítés miatt megszűnt falu Derenk, valamint a
Csempész-barlang megtekintése. Derenk érintése további
nemzetek közötti kapcsolatépítési lehetőséget nyitna
meg, hiszen az egykoron lengyel vidékről betelepített
romfalut ma a magyarországi lengyel kisebbség tartja
karban, sőt az egykori iskola épületében kiállítást is
berendeztek. A túra végén a résztvevők csatlakoznának a
Körtvélyesi Napok többi programjához.
lap tetejére
Időpont: 2009. 05.14
Rendező:
Pásztorvölgyi Általános Iskola és
Gimnázium Diáksport Egyesület Turista Szakosztálya
Táv 30 km 15. rendezés
Útvonal:
Felsőtárkány - Török út - Völgyfő-ház -
Gerzsény - Pazsag eh. - Keskeny-bükk - Hárs-kút -
Toldi-bükk - Kecskor - Stimecz-ház - Felsőtárkány
Résztvevők a szakosztályból: Antal
Ferenc, Sándor Tamás
lap tetejére
Honvéd Bottyán János SE.
2009. 05.10. 17 rendezés
Útvonal:
Sátoraljaújhely vá. - Vörös-nyereg -
Borz-nyereg - Nagy-Hallgató-nyereg - Pusztadélő -
Bányi-nyereg - Nagy-nyugodó - Látófa - Szár-hegy (Magyar
Kálvária) - Sátoraljaújhely vá.
Résztvevők a szakosztályból: Antal
Ferenc, Tóth Ferenc, Sándor Tamás
lap tetejére
Rendező:
Vasutas Természetjárók Bükki Egyesülete
Időpont: 2009. 06.27
Bükk 50 km 9. rendezés
Útvonal:
Lillafüred - Vesszős-völgy - Jávorkút -
Bánkút - Bálvány - Tar-kő - Hereg-rét - Tamás-kút -
Pazsagi erdészház Katalin-völgy - Répáshuta - Hollóstető
- Bükkszentkereszt - Orosz-kút - Fehérkő - Lillafüred
Résztvevő szakosztálytagok: Antal Ferenc,
Tóth Ferenc, Tóthné Anna, Sándor Tamás
lap tetejére
3. éjszakai túra a 13. városi napok
alkalmával
|
Időpont: 2009. 07.05
A Szendrői Természetjáró Szakosztály a
nyári napforduló környékén immáron 3. alkalommal szervez
éjszakai túrát Szendrő környékén. Idén a városnapi
rendezvények egyik programja is volt egyben a túra.
21.30-kor indult a kirándulás a városnapi
rendezvények helyszínéről a Várdombra . Már a domb
oldalából nézték meg a kirándulók a tűzijátékot, majd a
Rakacai víztároló irányában haladt tovább az éjszakai
menetelés. A népes csapat útközben többször is megállt,
hol a túravezetők ismeretterjesztő kiselőadásai, hol
játékos vetélkedők színesítették a pihenőhelyeken a
programot.
Csehipusztán egy frissítőpont volt a
fáradt vándoroknak, ahol vízzel, csokival és
turistaújsággal lett mindenki gazdagabb. A túra emlékére
mindenki névre szóló oklevelet is átvehetett, valamint a
vetélkedő győztese külön jutalomba részesült.
Csehipusztáról a Bódva folyó partján
érkezett vissza a városban a fáradt túracsapat éjjel
2.30-ra. Az éjszakai túra minden szépségét
megtapasztalhatták a résztvevők a teliholdas éjszakán:
Szendrő város fényeit, holdfényben a vár romjait, a
csehi felé vezető kakukkfővel borított illatos mezőt,
Csehi tanyát és a ködös Bódvapartot.
A rekord létszámmal megrendezett túrán
összesen 73-an vettek részt. A túrázók között voltak a
kaposvári gimnáziumból érkezett Biológus Táborban
résztvevő fiatalok is.
Köszönet minden kirándulónak a túrán való
részvételért, valamint a szakosztály tagjainak a túra
szervezéséért!
Szendrői Természetjáró Szakosztály
lap tetejére
A
túránk egy csütörtök délelőttön kezdődött. Négy autóval
indultunk el, összesen 16-an. Debrecenben bevásároltunk,
majd megcéloztuk a táborhelyünket. Szakosztályunknál
hagyomány már, hogy valamelyik autóval probléma lesz. Ez
most sem volt másképpen, de mi nem keseredtünk el,
hiszen ez jelezte, hogy megint jó hangulatú túránk lesz.
El is mentünk szerelőt keresni, és leadtuk az autót. Nem
volt már értelme tovább menni, ezért Bölényesen
maradtunk, pontosabban innen mentünk fel keresni egy
kempinget, ahol megalhatunk.
Másnap
délelőtt 10-kor elindultunk a leghúzósabb túránkra.
Végig fölfele egy nagyon meredek patakmederben, ahol
semmi árnyék nem volt, ezért mindenki kitikkadt, mikor
felértünk az első pihenőhelyre az BIAI POPPI -ra.
Gyönyörű látványban volt részünk innentől. Bármerre
mentünk messzire lehetett látni, mert 600 méterrel
magasabban voltunk, mint reggel. Természetesen beindult
a fényképgyártás. Egy darabig még közösen ment a
társaság, de volt, aki jobban elfáradt, ezért kétfelé
váltunk, és a fáradtabb csoport elindult visszafelé,
hogy lebontsa a tábort, mert másik táborhelyre mentünk
át. Mi, a fáradtabb csoport visszafele felmásztunk a
MEZŐ-HAVAS (1625m) tetejére, ami a második legmagasabb
kilátó pont volt a környéken. Csodálatos panoráma tárult
elénk, több kilométerre elláttunk minden irányban, mert
száz ágra sütött a nap. A bátrabbak, akik tovább mentek,
majdnem eljutottak a másnapi táborhelyünkig. Ők
felkapaszkodtak az ISTENEK-HAVASÁRA (1654m). Este lent
találkoztunk a kempingben, majd átmentünk a kiszemelt
táborhelyre, ahol kedvünkre sátrazhattunk, nem volt
semmilyen szomszéd, aki zavarjon. Mindenki elfáradt,
leégett, ezért nehéz volt összegyűjteni a társaságot a
tűz köré, ám innentől mindenki felélénkült, hiszen
előjöttek a közös emlékek, és nagyon jó hangulat
kerekedett. Újra együtt volt a társaság.
Szombat reggel páran elmentünk a szerelőhöz, hogy
elhozzuk az autót, amíg a többiek összekészültek.
Elindultunk arra a fennsíkra, ahova előző nap majdnem
eljutott a bátrabbik csoport. Mivel kímélni akartuk az
autókat a meredek, köves úton, csak a négy sofőr ment
fel a csomagokkal. A többiek egy rövidebb úton jöttek
fel gyalog. Fent a PÁDIS fennsíkon találkoztunk, ahol
kezdett beborulni az idő. Mi kíváncsiak voltunk, hogy
lesz-e eső, mert eddig megkímélt minket az idő, de úgy
tudtuk, hogy nincs olyan három nap az évben, hogy
legalább egyen ne esne az eső. Nagyon nagy szerencsénk
volt, mert a borulást nem követte eső, így a
szálláskeresés és a délutáni túra is kifejezetten
kellemes időben telt. Először eljutottunk A SZAMOS
BAZÁRBAN az ARAGYÁSZA barlangig, amin száraz lábbal
átkelhettünk. Hihetetlen élmény volt mindenkinek, mert a
barlang a víznyelők miatt sok helyen pazar megvilágítást
kapott. A barlang másik oldalán leereszkedtünk a MELEG -
SZAMOS patak völgyébe, ami a tátrai túráinkat idézte.
Majd elindultunk felfele, hogy megnézzünk még egy kilátó
pontot. Ide már nem jött fel mindenki, de aki ott volt,
sosem felejti el a látványt a fehér sziklákkal. Lassan
visszaindultunk, mert az utolsó este várt ránk, és még
fát kellett gyűjtenünk a tábortűzhöz. Mindenki
izgatottan ült oda a tűzhöz, várta, hogy mi fog
kikerekedni az estéből. Páran a konzerv melegítése
helyett szalonnát sütöttek, páran az utolsó üveg
pálinkát húzták elő, így igen csak jól éreztük magunkat,
még nótára is fakadtunk. Késő éjjel zártuk a napot, de
nem volt gond, hiszen menedékházakban szálltunk meg,
ahol mindenki ki tudta pihenni magát.
Vasárnap délelőtt összepakoltunk, és lementünk a BÁRSZA
KATLAN völgybe, ahol rengeteg turista volt, hiszen ez
táborhely és egyben kiindulópontja rengeteg túrának. Mi
ráböktünk egy útvonalra, és elindultunk a CSODA -VÁRHOZ.
Ismét napos időben túráztunk, lélegzetelállító
látványban volt részünk, de sajnos nem tudtunk mindent
megnézni, amit akartunk, mert az idő szorított, ezért
még aznap elhatároztuk, hogy jövőre visszajövünk ide
kirándulni.
Szenzációs hosszúhétvégénk volt a Bihari-havasokban,
bárkinek szívből ajánljuk, legyen az fiatal vagy idős,
kezdő vagy gyakorlott túrázó!
Kókai Balázs
lap tetejére
Kedves kaposvári diákcsapat!
A táborozókhoz búcsúlevél, vagy
valami más … |
Az idei biológus tábor utolsó estéjén, -
mint a más dolgok végén is - a búcsúzás, az elköszönés
pillanatai vannak. A búcsú tud fájó lenni, ha valami jó
ér véget, és tud örömteli is lenni, ha a búcsúzást egy
szakasz zárásának, az élmények újragondolásaként éljük
meg.
Hogy örömteljes legyen a búcsú, gondoljuk
végig miként is keveredtetek ide a tábor utolsó
estéjére.
Fogadjunk egy kakukkfűben - mert én csak
azt ismerem meg - egy évvel korábban nagytöbbségetek azt
sem tudta hol van Szendrő. Azt sem gondoltátok, hogy 4
órát ki lehet bírni egy barlangba, és hogy a jégbarlang
hétfőnként zárva van. Most pedig itt ültök a tűz körül
és már azt is tudjátok, hogy a Szalonna nevét nem a
sertéstenyésztésről kapta, és hogy a cseppkövek halálát
a zsíros kéz okozza a barlangokba.
Mindenki csukja be a szemét, vagy nézzen
a tűzbe és gondoljuk végig közösen mik történtek az
elmúlt héten.
A hosszú buszút után Szendrőbe érve
megnéztétek milyen iskolákban tanultak szüleitek, és
milyen műhelyekbe készültek a kékfestős kelmék. Mindez
után az új táborozókat az aggastyánok felavatták a
biológus táborozók körébe.
Másnap csínos barlangruhába bújva egy új
világot ismertetek meg a föld gyomrában. Cseppkövekből
formálva láthattatok csillagvizsgálót, anyós nyelvet,
medúzát, részt vettetek egy rövid hangversenyen és a
kiválasztottak még a Retek ágat is megcsodálhatták
kúszva mászva.
Az éjszakai viszontagságok után Pista
bácsinál ébredeztünk következő napon. A tájházba volt
aki őrölt, volt aki kést faragott. A Szádvári vár
ostroma közben felfedezetünk számos növényt. Aztán a
csapat 90%-a elérte Derenket ki nadrágféken csúszva, ki
megázva, ki szaladva. A romfalu és az országhatár
közelsége, na meg a makoveczi fa hasonlat különböző
gondolatot kelt gondolom most is mindenkibe.
Az éjszakára és a fáradságra fittyet
hányva áttúráztunk a következő napba. A túrán az
éjszakai holdfényes pusztát és ködös folyópartot is
bejártuk. Majd pár óra alvás után megnéztük egy újabb
cseppkővilágot, és egy elhagyott bányát. Kis időutazás -
mindenki kapaszkodjon - vissza egészen a román korba 2
templom erejéig, aztán gyorsan visszacsöppenés a mába a
bográcsok mellé a Szendrői ördögszántásos menühöz.
Szlovákia, akarom mondani Felvidék Betlér,
Krasznahorka, a végén pedig Martonyi. A tipikus kultúr
túraprogram, ahogy egy barátom mondaná, azaz kastély,
vár, templom. A nap végére a biológus tábor tiszteletére
még a gombák is kinőttek kolostor környékén annyira
ügyesen teljesített ezen a nap is a csapat.
Mai napból pedig egy jégbarlang
emlékképét tudja felidézni mindenki, valamint egy újabb
tájsebet egy újabb bánya látképét. A bányászatról szóló
múzeumot és a gyönyörű ásványokat sem szabad kihagyni a
visszaemlékezésből és a legkitartóbbak még az Ördög gát
szurdokvölgyébe is visszatérhetnek gondolatba.
Számtalan élményt élt át mindenki az
elmúlt héten. A természeti és az épített látnivalók
megtekintésén túl egyéb tapasztalatokkal is
gyarapodtatok a társadalomról, a természetről, valamint
ezek kölcsönös egymásra hatásából, együttéléséből.
Hiszen a biológus tábor nem csak a növényekről,
állatokról szól, hanem rólunk emberekről is, miként
élünk mi is szimbiózisba egymással és a környezetünkkel.
Remélem ezekkel az élményekre többször is
vissza fogtok gondolni. Bízom benne Szendrőről és
környékéről kellemes emlékeket visztek haza, számtalan
élettapasztalatot és tanulságot tudtok leszúrni az idei
Barlangos Biológus Táborból.
Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást!
Nagyon örültem, hogy Szendrőn töltöttetek egy hetet,
hogy megismerkedtetek azon tájjal, ami számomra oly
sokat jelent. Boldog vagyok, hogy újabb embereknek
tudtam ezeket a számomra csodákat megmutatni. Külön
köszönet, hogy ilyen érdeklődően, fegyelmezetten
vettetek részt a programokon. Öröm számomra, hogy vannak
még ilyen diákcsoportok és ilyen tanárok, akik veszik a
fáradságot hogy megismerjék és ápolják kicsiny hazánk
különböző részein meglévő értékeket. Egy nagy
szomorúságom volt csak a hét folyamán, hogy nem tudtam
Veletek több időt tölteni.
Azonban hiszem azt, hogy ezen levél azért
nem egy búcsúlevél, mert találkozunk még valamikor az
életbe. Visszatértek ezen tájra vagy a természeti
értékek újbóli megcsodálása okán, vagy az itt átélt
élmények újraélése miatt. Én, Mi várunk Mindenkit vissza
Sok Szeretettel!
Kívánom, hogy mihamarabb pihenjétek ki a
tábor fáradalmait! Kellemesen teljen a szünidő további
része!
Szendrő, 2009. július 7.
Antal Feri
lap tetejére
07. 28. 10:20 óra - 18:00 óra
Útvonal: Perkupa – Nagy-Telekes-tető -
Telekes-völgy - Ördög-gát – Henc-patak – Perkupa.
Teljes táv: 20 km
Geológiai gyalogtúra és bemutató a
Rudabányai-hegység középső részén valamint az
Aggteleki-hegység peremén dr. Fodor László Imre (Magyar
Állami Földtani Intézet) és Kövér Szilvia (Magyar
Tudományos Akadémia Geológiai, Geofizikai és Űrkutató
Kutatócsoportja) vezetésével. Mi fán terem a
kőzettakaró? Hogy néz ki a határa? Mi alkotta az
Ördöggátat? A Henc-völgy mentén megfigyelhetők a
takaróhatárhoz kapcsolódó elváltozott kőzetek. A
Telekes-völgyben meglátogatják a patak lópatkó alakú
kanyarját (Ördöggát). A túrát teljesítők jutalma a végén
látható szép panoráma.
lap tetejére
Nem semmi Bortúra Tokajban
2009.09.03. Tokaji bortúrák teljesítménytúra
|
Így utólag is azt kell mondjam, pazar
teljesítménytúra volt az első Tokaji Bortúra. Már
odafelé menet napsütésben esőlábak közt szlalomoztunk. A
rajtoltatás, a szíves fogadtatás óráknak tűnt, pedig
röpke 15perc telt el. A rajt után újdonsült ismerős, egy
csinos helyi leányzó magyarázta tanár úrnak, merre
rövidítsen. Mi szakosztály tagok tudjuk, de ö nem
tudhatta, a rövidítések doenjével beszél, aki mellesleg,
ha megkéri rá zokszó és izzadság nélkül, a hátán elvitte
volna 25km-en. Szeresse meg az ifjú nemzedék a
természetjárást! A Finánc-dombról megszemlélve a két
folyó összefolyását, a takaros belvároson át, ellenállva
a borkimérések csábításának poroszkálva indultunk a
hegynek. A frappáns, pár soros még is részletes útvonal
leírás, olyan tökéletesre sikeredett, hogy a leírásban
szereplő csiga még ott loholt az útkereszteződésben.
Később a nagy eszünkkel rá ébredtünk, a kezdők kedvéért
volt mind ez, a piros sáv vezet Tarcalra. A hegy
oldalában az elmúlt vihar és az aszúsodás nyomait
fedeztük fel. Jelezni szeretném a gazdák felé több tonna
szőlőt mentettünk meg, mint mozgó madárijesztők.
Ellenálltunk a hegytetőn álló, szirénként csalogató
boros flaska csábításának, a kőbánya tavi sellőknek.
Rácsodálkoztunk az antialkoholisták pincesorára (nem
volt mögötte pince). Jutalmul a tarcali buszmegállóban a
szervezőktől mézédes bornak valót kaptunk. A csodák még
nem értek véget. A gesztenye fa termést érlelt, és
virágzott egyszerre. Felizzadtuk magunkat a tévétorony
tövébe, ahol egyesek „mosolygósan, sütkérezve
kempingeztek!” és lapjainkat pecsételték. Lefelé jövet a
Borostyán tanösvényen olvastuk, volt olyan éltes
matróna, aki úgy menekült meg a boszorkányság vádjától,
hogy olyan csúf volt a bíró szerint, hogy az még az
ördögnek sem kellhet. Ha ő mondta, el kell hinnünk! No,
de akkor, a közmondásunk nem igaz – „Nincs csúnya lány,
csak kevés bor”? A pincesornál érdekesebbnek találtuk
Tokaj másik nevezetességét, az állomáson nyugdíjas éveit
töltő, egykor leggyorsabb hazai építésű gőzmozdony
kiállított példányát. A célban a szokásos vendéglátás és
finom borkóstoló várt. A kedvezményes árú halászlé nem
izgatott fel minket. Helyette az élemedett korú
asszonyok nyarán, a Hild érmes város utcáin, a Tisza és
Bodrog partján sétáltunk. Bebizonyítandó az alapos
szervezés, hazafelé esőmenő autókázás folyt. Változó
időjárás. Változatos látnivalók. Így lett kerek a nap.
lap tetejére
Sodródunk az árral, avagy a Szigetközben jártunk
|
Szép
nyár végi napon indult kicsinyke társaságunk Győr felé,
nyugat-európai szintű vonaton száguldva, hogy
evezőlapátjainkat a Dunába merítve meghódítsuk a
Szigetközt. Lánglelkű vezérünk, Ferenc üzleti tárgyalása
után csatlakozott hozzánk Mosonmagyaróváron, ahonnan kis
zötykölődés után érkeztünk Dunakilitibe. A Kalandorok
voltak oly kedvesek, s elvitték csomagjainkat a
kempingbe, így nekünk csupán be kellett sétálnunk a
tetthelyre, mely sétát csak rövid időre szakított félbe
egy kis hideg sör illetve nagyfröccs.
A
Vadvíz Kempingbe érve konstatálnunk kellett, hogy a
sötét nem kedvez a sátorállításnak, így inkább a szabad
ég alatt hajtottuk álomra a fejünket. A lányok azonban
egy rókát pillantottak meg a csalitosban, ami elég indok
volt a tető alá húzódásra és a barikádépítésre, mely
után végre nyugodtan alhattunk. Reggel aztán tudomásul
kellett vennünk, hogy a természet vezet 1-0-ra: a róka
elcsente és megdézsmálta kedvenc Krisztánk összes
elemózsiáját, csak a villa maradt épen…
A sokk
után végre vízre szállhattunk, két hajóval és Kalandoros
túravezetőnkkel, Gergővel. Gyönyörű, kicsi ágakra bomló
errefelé a Duna, ahol bizony résen kell lennie a
hajósoknak a belógó faágak és víz alatt úszó törzsek
miatt. A vízállás elég alacsony volt, ezért olykor
kiszálltunk, és áttoltuk a kenukat a nagyon sekély
részeken. Néhány óra evezés után fürödtünk is a kellemes
vízben, majd továbblapátolva hamarosan Doborgazszigethez
érkeztünk, ahol meglátogattuk a helyi ivót is szigorúan
csak felfrissülés céljából, különben is éppen ebédidő
volt. :-) Kriszta és Pius óriási pingpongrangadója vonzotta a
közönséget, sokáig néztük volna még, de vezetőnk várt
ránk, s így továbbindultunk.
Nemsoká egy érdekes, mangrove mocsárra emlékeztető
mellékágban találtuk magunkat, ahol bizony megküzdöttünk
az elemekkel: az iszapban gólyaként lépegetve próbáltuk
áttolni a kenukat a mélyebb vízre. Néhány sárba
zuttyanás és az ezt kísérő sűrű fényképezőkattogás után
eveztünk tovább, innen már üdítő volt a hazaút, ahol
néhány átemelés után még pancsoltunk és szedreztünk
kicsit, s fél óra múltán kikötöttünk a kemping
partjainál. Vicces volt levezetéséként a víz fölé
rögzített pallóról ugráló fiúkat nézni, ahogy nagyokat
csobbannak, mi, lányok inkább élveztük a napfürdőt.
Némi
szusszanás után a kis csapat a röplabdapályát célozta
meg, ahol egészen késő estig játszottak,
vendégjátékosokkal bővítve a csöppnyi csapatokat. Közben
összebarátkoztunk Kutyukával, a döbbenetesen gyors
ebbel, aki nem nyughatott, amíg vissza nem hozhatta az
aktuális játszótárs által eldobott fadarabot,
teniszlabdát, PET-palackot, miegymást. Szívesen örökbe
fogadtuk volna a kis édest, na de egy városi lakásba?
A
kempingben pihenő ismeretlen cég alkalmazottainak
fergeteges retro-bulit csaptak este, ezt mi sem
hagyhattuk ki, lelkesen roptuk, sőt, még limbóztunk is!
Korábban már felállítottuk az egyik sátrat, amelyben
napközben a csomagokat, éjszaka Piust tároltuk, a csapat
többi tagja a fárasztó nap után ismét a földön, tető
alatt, körbebarikádozva töltötte az éjszakát.
Éjszaka megérkezett az eső, amely kisebb kihagyásokkal
egészen szombat délutánig esett, így evezésről sajnos
szó sem lehetett. A dunakiliti duzzasztóművet azonban
rövid séta után megtekintettük, szivárgó esőkabátokkal
és esernyővel felszerelve, jelentjük, a hely nagyon
szép, félelmetes és érdekes, még így esőben is. Délután
az időjárás úgy-ahogy megjavult, így tehettünk egy
rövid, néhány órás túrát egy kis tórendszerig, ahol
medúzák is gyakorta megfordulnak. Áldottuk a
mentőmellényeket, amelyek kellemesen melegítették
hátunkat az eső miatt lehűlt időben, s nem kevésbé
örültünk Pius remek énekhangjának, mellyel már-már
velencei gondoláshoz illően kormányozta kenunkat. Ferit
sajnos este munkája visszaszólította kies fővárosunkba,
ez iránti bánatunkat egy finom spagettibe és
Szigetköz-koktélba, illetve nagy Solo- és
Activity-csatába fojtottuk.
Szombat este is volt mulatozás, ámbár a fahangú vendégek
karaoke-előadását nem élveztük annyira, mint az előző
esti csűrdöngölést. Reggel aztán gyönyörű időben
indultunk evezni. Közben kiegészültünk Gáborral, a
Főkalandorral, s egy szintén pesti társasággal, így öt
kenuval indultunk a nagy túrára. Egészen nagy kört téve
sok-sok vadkacsával és szitakötővel találkoztunk, jókat
pancsoltunk, és átéltük a nagy kalandot is, amelyben
mindenki hősiesen küzdött: sodrással szemben eveztünk
felfelé, hogy aztán folytathassuk utunkat. Az előző napi
eső emelt néhány centit a vízen, ami megkönnyítette az
átemeléseket is. Szépen lesülve és kellemesen elfáradva
indultunk hazafelé a szintén nyugati szintű vonaton,
dicsőséges Solo-partink pedig méltó zárása volt a
szakosztály második vízitúrájának. Jövőre, veletek,
valahol máshol, de evezünk!
lap tetejére
Két
teljesítménytúra egy hétvégén, Szeptember 26-27-én.
Magashegy TT |
Felsővadászon már a
rajtnál szép dolgokat láthattunk. Az általános iskola, a
rajt-cél hely, egykor Rákóczi kastély volt. Lankás
domboldalakon vitt utunk, s szinte minden völgybe apró
település bújt meg a maga templomával. A Magas-hegy
kilátójából jó kilátás nyílt. Szanticska külön kuriózuma
ennek a túrának. Régi méhészet, szépen helyreállított
házak, kis templom, újonnan rakott kinti kemence, agyag
kakas a háztetőn. Lehetett volna itt időzni, de
siettünk. Nyéstai virágos ellenőrző pontnál nyitva volt
a templom, nem hagyhattuk ki, hogy be ne tekintsünk.
Azután usgyi a cél, ahol kissé zavarba jöttünk, olyan
kedves és bőséges volt az ellátás. Nagytál babgulyás,
alma, tea, kitűző, oklevél. No meg említsem meg, a végig
szalagozott 16km utat, ne hogy eltévedjünk. Le a
kalappal a szervezők előtt.
lap tetejére
Putnoki
rajtnál nagy dilemma volt melyik távon induljunk. Nekem
a 35km kellet a megye teljesítmény túrázója címhez, de a
társaimnak ez most soknak tűnt. Különben is megkaptuk a
kitűzőt meg a csokit, - egyáltalán, elinduljunk -
viccelődtek. Szerencsére félútig a két táv együtt
haladt. Így közösen kerestük fel a Mohos tavakat, a
Tompa Mihály emlékházat Kelemérben. Nehezen találtunk rá
a Mohos partján lévő öreg tölgyre. Ágas bogas koronájába
a mese szerint egykor erdei tündérek szőttek.
Víztükörnek most nyoma sem volt. Még is, lehet a mesében
valami igazság, hiszen az ott lévő ellenőrző ponton, az
erdő közepében, sárgarépát kaptam ropogtatni.
Gömörszőlősre már egyedül mentem. Elidőztem kicsit a
tájházba. Alsószuha után többen kerestük az utat. Mint
kiderült, valaki eltávolította egy részen a szalagozást.
Feri és Annamari rám is kérdezett mobilon hol vagyok,
hagyjanak-e zsíros kenyeret. Végül azért szintidőn belül
célba értem, és volt zsíros kenyeres hagymás
lakoma.
lap tetejére
Szendrő körül gyalogszerrel |
1.
Napos
időben 118 fő jelent meg szakosztályunk 2009. október
03-én megtartott, hagyományos gyalogtúráján. 9 órakor
indultunk, a 12 kilométer hosszú, 130 méter
szintemelkedésű módosított útvonalú túrára (Felsővár és
Alsó-vár, rf. templom, Csáky kastély, Kecskefarm,
faszénégető, esőbeálló). Az idén Szlovákból
(Szádalmásról és Körtvélyesről) partnerszervezetünk 44
fővel képviselte magát. A családias hangulatú út végén
oklevél, gazdag ellátás várt mindenkit. A túra anyagi
fedezetét az NCA és a helyi önkormányzat
Hagyományteremtő Pályázatán nyert támogatás
biztosította. Záró akkordként, emlékezve és reklámból a
2009-es Vitézlőről, valamint az elmúlt kirándulásokról
készült videók, fényképek kerültek vetítésre.
2.
Szívesen szoktam olvasni a beszámolókat
olyan országokról, tájakról, kultúrákról, melyekkel
mindezidáig nem nyílt alkalmam személyesen találkozni.
Ezek a szubjektív, sokszor meglehetősen elfogult
vélemények mindig üde színfoltot jelentenek az
útikönyvek tárgyilagos, személytelen beszámolóival
szemben. Tehát hálás vagyok mindazoknak, akik veszik a
fáradtságot és megosztják velünk, olvasókkal élményeiket
és benyomásaikat. Úgy éreztem, hogy nekem is
kötelességem egy sokunk számára még felfedezésre váró
térség bemutatása, ahol a közelmúltban jártam.
Igen, Borsodról van szó! Annak is a
legmélyéről! Bizonyára morbidnak hangzik, hogy az ember
olyan helyekre megy kikapcsolódni, mint a közelmúltban
hírhedté vált Edelény, vagy Szendrőlád. Pedig nem az! De
ez talán hihetőbb lesz rövid beszámolóm után:
BAZ megye nem új számomra, a Zemplénben,
vagy a Bükkben már többször is voltam kirándulni,
várakat nézni, vagy éppen Tokajon fesztiválozni, vagy
borozni. Most mégis különös érzésekkel és talán a média
táplálta előítéletekkel szálltam át péntek este a Tiszai
Pályaudvaron a Tornanádaska felé tartó személyvonatra.
Úti célom Szendrő volt, ahol másnap, október első
szombatján az immár hagyományosnak számító „Szendrő
körül gyalogszerrel” elnevezésű túrán kívántam
megismerkedni a környék látványosságaival. Őszinte
leszek: meg voltam lepve! Nem csak a helyiek, még
Magyarországon is szokatlanul szívélyes
vendégszeretetén, az utcák, kertek rendezettségén, de a
számtalan természeti és kulturális érték láttán is.
A reggel meglehetősen csípős, fél 7-kor 2
fok Celsius, amikor a Szendrői természetjáró szakosztály
tagjaival a reggeli som pálinka után nekiláttunk „a
fogadó helyszín” rendezésének. Az első csoportokat 8-ra
vártuk és addig még sok asztalt és padot kellett
felállítani, teát megfőzni, zsíros kenyeret megkenni,
stb. Az első csapat a rudabányai általános iskolások
voltak, majd jöttek Miskolcról, Debrecenből,
Nyíregyházáról, a Corvinus Egyetemről, de még
Szlovákiából is. Meglehetősen heterogén társaság volt:
kicsik-nagyok, magyarok – szlovákok (igen, volt, aki
magyarul sem tudott), romák – többségiek, összesen több
mint százan. A regisztráció, és a kitűzők kitűzése után
nekivágtunk meglehetősen kényelmes tempóban a
környékbeli dombok, várak, kastélyok, szénégető boglyák,
kecskefarmok meghódításának. Sokszor álltunk meg. Nem a
kíméletlen tempó volt az oka, sokkal inkább a játékok,
versenyek, vagy csak helytörténeti ismertetők végett.
Nem szakadtunk meg, de nem is ez volt a lényeg, ez nem
teljesítménytúra volt, ide beszélgetni, ismerkedni sokat
nevetni, az őszbe forduló tájat és a bágyadt őszi
napsütést élvezni jönnek az emberek. Érdekes élmény volt
például 12 éves roma kislányoknak tőzsdés élményekről
mesélni.
Délután 5, hazaértünk, zsíroskenyér
(hagymával), tea (műanyag bögrében) és retek. Fejedelmi
lakoma, ezer hála és köszönet érte – minden éhes túrázó
nevében – a Szendrőieknek. Közben filmvetítés (a videók
a szakosztály honlapján meg is tekinthetőek) a tavaszi
„Vitézlő”-ről ami már közel ezer vendéget vonzó
vérkomoly teljesítménytúra Szendrő környékén (15, 25, 35
és 50 km-es távokkal), főleg hülyéskedni vágyóknak,
hiszen az alapelvek a Vitézlő esetében is hasonlóak.
Estére a közösségi házban (hiszen itt még
van közösség) gyűltek össze a szakosztály tagjai (velük
együtt én is), hogy hajnalig ünnepeljék a jól sikerült
rendezvényt.
Hazafelé a vonaton azon gondolkodtam,
hogy mi volt ebben olyan csodálatos? Miért erről a
szerény kis dombságról, ezekről a szerény emberekről
akarok írni és nem fjordokról, vagy kanyonokról. És
rájöttem! Az önkéntesség és az önzetlenség. Amikor a
magyar átlagnál sokkal rosszabbul élő emberek egy egész
napos programot szerveznek életkor, vallási, etnikai,
anyagi és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül
bárkinek, ingyen.
Tavasszal lesz a Vitézlő, de addig is
mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el
Borsod mélyére. Én büszkén viselem a szendrős-mókusos
kitűzőmet, még ha ki is röhögnek érte a villamoson.
lap tetejére
Less
Nándor teljesítménytúra
2009.10.10 |
A
meteorológusok által beharangozott kellemetlen idő
szerencsére megkésve érkezett. E ténynek, örült mind a
közel kétezer induló, no meg a szervező stáb. Így
szakosztályunk két tagja is, ki a legrövidebb táv első
ellenőrzőpontján osztotta az igazoló pecséteket. A pont
bezárta után, egyikük nem tudott ellenállni a
csábításnak, és még neki indult egy rövidtáv
teljesítésének. Útközben és a célban sok ismerőssel, jó
hangulatú idegen túrázó társasággal találkoztunk.
Debreceni tagunk Anna is, kis társasággal érkezett a
16km-es táv teljesítésére. Estig segítettünk az
érkeztetésnél, nem hagytuk magára a szervezők közé
vegyült tagunkat Gergőt, ki egész nap a számítógépes
hálózatot felügyelte. Nem csalódtunk az idén sem, túrázó
fiesztán vehettünk részt. Este 7 órakor mondtunk búcsút
Cserépfalunak. Jövőre újra jövünk!
lap tetejére
Kemencés napok
2009. november 14. |
A hét
eleji tartós esőzés es a pénteki borult idő miatt, két
túracsoportunk (Őszi főiskolás túra és a Kemencés
napokra induló túrázók) egyesülve indult a szögligeti
Szalamandra háztól. Túraútvonalunk Borz lyuk és Szádvár
érintésével Vidomáj pusztán át az országhatáron lévő
Csempész barlangig. Onnan Körtvélyesen át Szádalmásra
vezetett utunk. Visszafelé, Körtvélyes kihagyásával
haladtunk egészen Szádvárig, és a Szalamandra házhoz is
egy másik útvonalon a Tetves forrás felé jutottunk le.
Mindkét túracsoportnak módosult kissé a távja, de látni
és érdekes megismerni valókban így sem volt hiány. Helyi
idegenvezetők tájékoztatták a túrázókat az egész
útvonalon. A bátrak a Csempész barlang mélyére
hatolhattak. Útközben közelről láttunk vaddisznót, őzet.
Szádalmáson forralt borral, kaláccsal, és kemencében
sült finomságokkal vártak, sőt kulturális programba is
betekinthetett mindenki. A nagyobb csoporttal lassabban
haladtunk és el is időztünk, így visszafelé úton
igyekezni kellett. Minden igyekezetünk ellenére az út
végi 3 kilométerén, már az éjszakai túrázással kellett
megbarátkoznia a résztvevőknek.
lap tetejére
|