Szakosztályunk  |  Túra infrastruktúra  |  Pályázatok  |  Elérhetőségeink
VITÉZLŐ TELJESÍTMÉNYTÚRA 2019.04.12-14.
 

 

 

JÓL JÁRSZ, HA JÓT JÁRSZ!

 

Főoldal

Bebek Portya

Köleséri tanösvény

Galéria

Letöltések

Linkek

Magunkról

Partnereink

Video letöltés

Szolgáltatásaink

Vitézlő Szendrő

 

2019

 

 

 

 

 

 

XIV. Vitézlő

programsorozat és

teljesítménytúra

2019.04.13.

Szendrő

 

Vitézlő archívum

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

Vitézlő adatbázis

2006

XIII. Barcika   Téli teljesítmény túra

2006-02-18

 

Útvonal: KSK – Bükk-tető – Nagybarca – Bánhorváti – Tardona-völgy – ebecki-tető – KSK

Szintidő:7 óra

Táv: 25,8 km

Szintemelkedés: 780 m 

 

Útban Kazincbarcika felé, még azon tanakodtunk, az előző napi hóesés miatt, melyik távot vállaljuk be. A regisztrációs asztalnál a szép mosolyú hölgy előtt, már nem volt kérdéses, - 25 km. Igazoló lap a kézben, 8 0C fok odakint, indulás Nagybarca felé. A hétvégi telkek tulajdonosok sajnálkozó, biztató tekintetei között haladtunk az erdő széléig. Az előttünk kígyózó lábnyomokból, no meg a rajtszámokból ítélve erőre kapott a versenyszellem, ami a domb közepéig tartott. Itt előzött meg egy hat fős, mint később kiderült, debreceni egyetemista csoport. A domb tetején, tálán ritka volt a levegő, vagy csak nézelődtek, lényeg az, mellőzködtünk. A gravitáció segítségével a csorda kúthoz vezető lankásabb lejtőn futva némi előnyre is szert tettünk, de kút környezete olyan fotogén volt, hogy újra köszöntünk egymásnak. A lesre érés előtt már túl voltunk az ismerkedésen. Egymás előzgetése egészen a célig tartott, de a nagybarcai Kert büfé italpultjához mi értük előbb. A pohár mellett örömmel konstatáltuk, a szervezőknek az idén fáradtságot nem ismerve sikerült jó kapcsolatot kialakítani az égiekkkel. Kellemes napos idő, a szél sem fúj, talán még azt is elintézték, hogy ne nagyon olvadjon.  Abban viszont nem sikerült közös álláspontra jutni, hogy a Bánhorváti ellenőrző pont újabb próbatétel, vagy óvó szándékú melegedőhely téli túrához. Nem estünk kísértésbe. Két templom, a kastély, és a Bán-patak fényképével tarsolyunkba érdekes temető és pincesor kombináció mellett folytattuk utunkat. A pincesorról szép kilátás nyílt a völgyre, de a kitaposott út eltűnt. Irány a szűz hó vissza a jelzéshez. Megvolt az első túrákon elsajátított szokásos kitérő, a rövidítő hosszabbítás. Nagy-bérctől megsokasodva a tizenhatosokkal már a jelzést se figyelve libasoroztunk a „4. ellenőrző pontig”. Valami bunker, meg egy becsületes emelkedő, de hol a beígért tea? Elő az útleírást! Az továbbra is korrekt, csak el kellett volna olvasni. 200m vissza. A tea finom, lelket önt a szuszogóhoz. A Lófar-nyergéből visszatekintve, újra meg kellett állapítani ez nem semmi emelkedő. A gerinc út viszont kellemetesen hullámzó, hangulatos, völgybe tekintési lehetőséggel. Az adótorony előtti rövid 70m-es csobogó, tocsogó külön színfoltja volt a távnak, de ettől nem kellett volna több. Az 5. ellenőrző ponton áthaladva, ha a lábak nem nehezülnek el, sajnálkoztunk volna, hogy mindjárt itt a cél. Ott viszont már várt ránk az elmaradhatatlan finom hagyma és zsíros kenyér. Mindent összevetve: megérte. Jövőre is indulunk.                         

lap tetejére

 

Bükk 25

2006.09.30

 

Már jó ideje annak, hogy az évente megrendezésre kerülő, a Diósgyőri Természetbarát Sport Klub által szervezett őszi bükki teljesítmény túrán, az apostolok lován nyargalunk. A Teljesítménytúrák 2006-os évkönyvéből kiolvasott pontos időpontra az idén, kilencfős csapatunk verbuválódott a néhány éve még középiskolás egykori csapatból. A rajtnál világossá vált, ismét nem leszünk az első befutók között, 50km helyett rövidebb beszélgetős nosztalgiázó túra lesz az őszi nyárban. A Bükköt átszövő jól jelzett turista utak közül idén, a Garadna DTSK pihenő – Ómassa – Bánkút – Sebes-víz - Garadna DTSK pihenő 26km 540m szintemelkedésű útvonal lett kijelölve. Rövid, kötelező regisztráció után pár pillantás a térképre és indulás. Pár száz méter után, balra megnéztük az út végi Sebes-víz meredek lejtőjét. Beszélgetés közbe (talán akarattal) elszálltunk.  Az újdonság varázsát keresve, kitérőt téve, útba ejtettük a Kőbánya barlangot, teljesen más irányból értünk fel a Bánkúti gerincre. Mentségünkre legyen szintbe és távba is többletet vállaltunk a szabálytalanságért. A gerinctől kisé lejjebb a bánkúti sí háznál megkaptuk megérdemelt első etáp teljesítését igazoló pecsétünket. Kis pihenő, és már a kijelölt útvonalon tartottunk a színes lombok által övezett úton a három-kő ellenőrző pont felé. Ebédünket a sziklák tetején, a szép kilátásba gyönyörködve fogyasztottuk el sokad magunkkal. Ülő pontunkról látható volt a Bükk földrajzi középponti része, a déli Bükk, a szomszédos 50km-esek által érintett Tar-kő kilátási pont. Távolba alattunk kanyargott a Felsőtárkányra vezető út, vonzotta szemünket a természet diaporámája, a tarka színű őszi táj. Azért mégis csak versenyen voltunk, így indulni kellett tovább. A fennsíkon át Jávorkútra NAGYMEZŐT érintve jutottunk el. Hegytetőn többtíz stadionnyi legelőn tömegesen pompázó őszi kikirícs, dolinák és barlangnyílás, no meg a szürke ménes. Nem csoda, hogy fokozottan védett természetvédelmi terület. Itt is időt vesztettünk. Jávorkúton a pecsét mellett várt ránk a jéghideg vizű forrás, üdítő, zamatos karsztvize. A hátralévő szakasz aszfaltja már nem volt valami kellemes, igaz esős időben ez lett volna a nyerő. Sebes-vízi ereszkedő viszont száraz időben is élmény sokadszorra is. Bedőlt fák, csobogó patak, meredek lejtő. A régi természetjáró szervezők, akik ismertek minket, nem lepődtek meg azon, hogy éppen a szintidő vége felé estünk a célba. „Már megint hol kószáltatok?” kérdéssel fogadtak. A nap befejező csúcspontja a szíves vendéglátás, és mint minden évben, a megérdemelt kitűző mellé járó zsíros kenyér gúla vöröshagyma tál és a tea volt.

lap tetejére

 

Égerszög

3. alkalommal szerveztük meg a már hagyománnyá váló februári összejövetelünket. Az idén ez a hónap elejére, 3-4 re esett Égerszögön, vagyis pontosabban a falutól alig 3 kilométerre lévő Éger panzióban, ami régen bányászüdülő volt, ma már magán kézben működik, csodás környezetben, az erdő közepén, a Pitits-hegy lábánál.

A január- februári hónap mindannyiunk számára nagy hajtást jelent, és jó egyetemistához híven még az utolsó pillanatokra is hagyunk vizsgát, így tudtam, hogy elég nehéz lesz összeszedni a csapatot és nem is nagyon tévedtem, mivel sok mindenkinek nem volt alkalmas az időpont.

Ilyenkor általában volt Lévaysok és volt Tóth Pál Diákotthonosok szoktunk összejönni, de hála ma már egyre nagyobb a baráti társaságunk és mindig hoz valaki magával új embert, ami ezzel az alkalommal is így történt és remélem, sokan csatlakoznak majd így hozzánk.

Két nap nagyon rövid idő, nem túl sok mindent lehet tervezni, de már vannak bevált programjaink, amiket sosem hagyunk ki és most sem tettünk meg.

A pénteki napunk szinte reggeltől estig a gyülekezéssel telt el, aki korábban érkezett annak része volt egy fergeteges szánkózásba még bent a faluban és csak aztán vettük nyakunkba a szánkókat és persze a csúszós utat, ami a szállásunkhoz vezetett. A kifelé vezető út hamar eltelt a gyors élménybeszámolókkal és mikorra kiértünk már meg is volt a nagy ötlet, hogy az éj leple alatt látogassuk meg a hegy tetején lévő elég rossz állapotban lévő kilátót. Házigazdához híven az én reszortom volt, hogy vezessem a csapatot nem kis felelőséggel a nyakamban, hogy nehogy eltévedjük a nagy hóban. A túra jelentem jól sikerült, nem vesztünk el, a vagányabbak még fel is másztak a kilátó tetejére, egy ködös látképre és készültek nagyon jó csoportképek is. Ja és el is felejtem említeni, hogy az indulásra megérkezett Fanni, akit a szülei egészen Budapesttől elszállítottak Égerszögig és a cél előtti utolsó kanyarban sikeresen lerobbantak. Hazafelé már mindenki gyorsabban szedte a lábát, mivel várt minket az illatos forralt bor, na meg a finom hazai kisüsti és a töltött káposztát, amit el ne felejtsem említeni, szóval volt miért igyekeznünk.

Az éjszaka maradék részét, ami, néhány ember számára alvás nélkül fejeződött be, activivytizéssel töltöttük, ez a mi nagy hagyomány nálunk és még szánkóztunk is. A szombatunk gyorsan eltelt. Volt, aki még tett egy kis sétát a friss reggelen, de többségünk próbált magához térni a hosszú éjszaka után, majd nemsokára eljött az indulás ideje és megbeszéltük, hogy ha hamarabb nem, de az áprilisi teljesítménytúrán újra találkozunk.

Remélem, mindenki jól érezte magát és a hiányzóknak, innen üzenem, hogy jövőre senki ne tervezzen semmit február első vagy második hetére, mert jó lenne megint menni valahová.

 

Résztvevők:

 

Antal Ferenc

Filep Katalin

Hangó Melinda Anna

Hangó Pál

Jósvay István

Képes Mária

Kulcsár Zsuzsa

Lóska Fanni

Pelládi Gábor

Porcs Edit

Tóth Ferenc

 

Írta: Porcs Edit

lap tetejére

 

Magaspart tanösvény

2006.08.19. bemutató túrával avatta fel az évben elkészült „Magaspart” tanösvényt” a B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség, melyre szakosztályunkat is meghívták. A megtisztelő meghívás érdekesnek ígérkező programmal párosult. A túra közös vonatjegyváltással indult Miskolcról, majd busszal közelítettük meg Gibárt községet, ahol a tavaly átadott Vizsolyból Gibártig tartó „Kék hullám Tanösvény” folytatásaként indul az új jelzett út. Az autóbusz megálló mellet ízléses nagy méretű fatábla jelzi a kiinduló pontot. Itt kaptuk kézbe a kirándulásvezető füzetet, mely az MTSz-nél beszerezhető és a látnivalókról részletes információkkal szolgál. A túratársak akklimatizálódási szünetét kihasználva elvágtattunk az erőműhöz, és szemügyre vettük. Hangtalan energianyerés idilli környezetben, környezet szennyezés nélkül. Visszaérve nekivágtunk a fehér alapon kék „Z” jelű tanösvénynek. A leágazásokkal 26km, 300m szintemelkedésű, 14 jelölt pontú ösvény minden községébe (Gibárt -  Hernádbüd – Pere – Felsődobsza – Hernádkércs – Kiskinizs – Halmaj) szivélyesen polgármesterek fogadtak.

A hangulatos kis települések megismerése mellett a Gibárt feletti Gata földvárban cseréptöredéket szedhettünk. Kissé távolabb felkapaszkodhattunk az újonnan épült kilátóba. Hernádbüdön a rf. templom kertjébe tudtuk meg innét származik a büdi boszorka elnevezés. Perén  a ref. templom és Bárczai Kastély, határában a suvadások főldrajzi jelensége és a kunhalmok vártak ránk. Felsődobszai várdombról is jó a kilátás. Számomra a ref. templom és Bárczay Gábor általános iskola kisebb élményt jelentett, mint a vízi erőmű és régi malom. Talán azért, mert e kivételes alkalomkor az egyébként zárt kapuk megnyíltak előttünk, rá léphettünk a gátra, betekintettünk a durúzsoló turbinákhoz. Hernádkércs szélén kis domboldalba a Magyar Szent föld, Kiskinizsen a ref. Templom és tájház, Halmajon rk. Templom és a milleneumi emlékmű került megtekintésre. Nem csalódtunk. Unikumokkal telitűzdelt érdekes útvonalon haladhattunk, de talán a beszámolóból is kitűnik a lelkesedés az út végére alábbhagyott. A 340C kánikula, az alföldi jellegű úton megtette hatását. Az út elején még csevegő barátkozó csapat igen csak eltikkadt. Ennek ellenére szívesen ajánlom a bejárását a magyar falu szerelmeseinek, a kuriózumkedvelőknek, és a vízi túrázóknak kitekintésre. Egész évben gyalogosan és kerékpárral teljesíthető, bár esős időben egyes részek sárosak lehetnek.

lap tetejére

                                                                  

„Szendrő körül gyalogszerrel”

2006. augusztus 13.

 

Útvonal: Szendrő, Hősök tere – Kis Lipóc – Korlát hegy – Közép hegy – Boszorkány völgy – Telekes -völgy – Ördög  gát – Ardai völgy – Kis Lipóc – Szendrő

 

Táv:

 

Résztvevők:Antal Ferenc, ifj. Antal Ferenc, Begyik Szabina, Budai Bianka, Budinszki István, Ferkó Krisztina, Hoblyák Erika, Jósvay István (túravezető), Kurucz Gábor, Pecze Éva, Tátrai Gábor

 

A túra napján friss reggel köszöntött ránk, mert előtte egész éjszaka esett az eső, de ez nem tántorította el kis csapatunkat, és vidáman vágtunk neki az előttünk lévő kilométereknek. Kis Lipóc mezőin átkelve rögtön egy kidőlt vadlesbe botlottunk, amit csapatunk lelkes fiai nem hagyhattak figyelmen kívül, ezért szakszerűen felállították.

 

Az első komolyabb nehézséget utunk elején a Korlát hegy meghódítása jelentette, de ezt hősiesen leküzdöttük, és megérdemelten gyönyörködtünk az elénk táruló nagyszerű kilátásban. Az idő folyamatosan javult, és a nap is előbukkant a felhők közül mindenki legnagyobb örömére:)

Az ösvény, amit Pisti útmutatási alapján követtünk, váltakozva vezetett erdőn, mezőn keresztül, de néhol bizony meg kellett küzdeni a továbbjutásért és csak libasorban tudtunk előre haladni. Végül elértünk Pistiék pincéjéhez, ahol dúskálhattunk minden földi jóban. Mindenki kapott csokit, colát, chipset, és volt lehetőség borkóstolásra is, és mi éltünk eme lehetőséggel:)

Új erőre kapva indultunk tovább az Ördög gát felé. Itt következett egy nagyon erős kaptató, ami mindenkit megviselt, majd lankásabban folytatódott az út és lassan lekanyarodtunk Telekes-völgybe. Nekem személy szerint ez volt a túra legszebb része, egy csörgedező patak mentén vezetett az út, körülöttünk sziklafalak, és hatalmas fák, néhol elkeskenyedett a völgy, néhol pedig tágasra szélesedett, minden csupa zöld, csupa élet.  Nem egyszer kellett átkelni a kis patakon is, a csúszós köveken…és végre megérkeztünk az Ördög gáthoz.

Erről a varázslatos helyről csak nehezen akaródzott elindulni hazafelé, szánkban a frissen sült szalonna ízével és orrunkban a tábortűz illatával. De végül nekiveselkedtünk, és utunkba csak egy csalfa patak állt, melyen nem volt egyszerű az átkelés, ahogy a képek is tanúsítják. Jól sikerült kis túra volt.

 

Ferkó Krisztina

lap tetejére

 

A Rikán járt sárga

A Vitézlő teljesítménytúra napján kaptam egy 2006-os programfüzetet Tóth Ferenc Attilától, mely a bánrévei Vasutas Természetjáró Baráti Kör egész éves jobbnál jobb túraprogramjait tartalmazza. Pénztárcámnak, és szűkös szabad időmnek én is találtam benne megfelelő programot. Telefon – „Persze. Csatlakoz hozzánk Szendrő-Felsőn! Várunk!”. Így 2006.09.02-án  reggel az állomáson, kíváncsin vártam, milyen is lesz a nap. Az útvonalat tudtam (Szőllősardó – Varbóc – Színpetri – szelcepuszta – Ménes-völgy – Szögliget 21km, 300m szint), de nem ismertem, mint ahogyan túratársakat sem. A vonat megállt és rögtön egymásra találtunk Szalontai Zolival. A tíz perces vonatút végén, Perkupán, négyen már, mint régi ismerősök tartottunk a férfiak műintézménye felé.  A Szőlősardóig tartó buszozás után heten vágtunk neki az emelkedőnek. Kényelmes tempóban, nézelődve, terefere közben haladtunk a tényleg ritkán járt sárgán. A tetőn egymást győzködtök, melyik tereptárgyat látjuk. Folyt a gomba, és gyógynövény ismertetés is. Varbócon bónusz programként őzikét simogattunk. Időt nem érzékelve, már Színpetrit is elhagytuk, mikor ebédidőt jelzett a gyomrunk. Előkerült a hazai erőt adó nedű, mert a Szelcei pihenőnél gondoltuk a szilárdat elkölteni. Szomjunkat oltva a Ménes-völgy előtti források hűs vizéből, lassan utunk végéhez értünk. Busz, vonat, búcsúzás. A nap mérlege: kellemes nap, szép táj, 3 szimpatikus új ismerős, Erzsike néni és túra társaival megerősített turista barátság. Remélem mástúrákon is találkozunk és együtt barangolunk.           

lap tetejére

 

„Át a Határon” -  gyalogtúra Szlovákiába

A Szendrői Városi Sportegyesület Természetjáró Szakosztálya (a júliusban megnyitott Szögliget - Hrušov turista határátkelőn átkelve)

gyalogtúrát szervez.

 

Időpont: 2006. október 7. (szombat)

Úticél: Körvélyes (Hrušov - Szlovákia)

Útvonal: Szögliget - Ménes-völgy - Vidomáj-puszta - Országhatár - Körtvélyes - Vidomáj-puszta -


 

Borzlyuk-barlang - Szalamandra-ház - Szögliget

Táv: 19,5km

Szintemelkedés: 380m

 

A program: Szögligetig tömegközlekedési eszközökkel utazunk, onnan indul a gyaloglás. Kisebb emelkedő megmászását követően a Vidomáj-fennsík megtekintése következik, mely vadban gazdag vadászterület. Itt lehetőség nyílik vadgyümölcsfák terméseinek kóstolgatására. A történelmi pillanatot jelentő határátlépést követően a Csempész-barlangot vesszük górcső alá, majd egy kövesút nyomvonalait követve leereszkedünk a Torna-völgyébe, s baráti látogatást teszünk egy nagyon hangulatos felvidéki magyar falucskába, Körtvélyesre. Itt az első számú nevezetesség a kocsma lesz, ahol a finom szlovák söröket kell majd értékelnünk. A kocsmától néhány lépésnyire található a Gólya Kúria, mely nemesi családok lakhelye volt, jelenleg tájházként és igényes szálláshelyként várja az odalátogatókat. Visszafelé felkeressük Rajsz Keresztély sírját, aki a Baradla-barlang kutatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.

Visszatérve Magyarországra az egykori Szádvár kertjén áthaladva a Lakatos-forrást, a Borzlyuk-barlangot és a Tégely-keresztet érintve leereszkedünk a Ménes-völgybe, majd Szögligetre.

 

A túra során érintendő nevezetességek: Szalamandra-ház (egykori honvédségi laktanya), Tetves - forrás, Vidomáj-puszta, trianoni Országhatár, Csempész-barlang, egy hangulatos felvidéki magyar falu - Körtvélyes, Szádvár, várkert, Lakatos-forrás, Borzlyuk-barlang, Tégely-kereszt, Szádvár tanösvény

 

lap tetejére

 

Kirándulásaink
    2004
    2005
    2006
    2007
    2008
    2009
    2010

XIII. Barcika téli teljesítmény túra

 

Bükk 25

 

Égerszög

 

Magaspart tanösvény

 

„Szendrő körül gyalogszerrel”

 

A Rikán járt sárga

 

„Át a Határon”

Gyalogtúra Szlovákiába

Pályázatok

   

   

Családok éve

Bebek Portya
   

Látnivalók

Szendrő Város

Szendrő Felső vár

Általános Iskola

Telekes Völgy

      Ördöggát

Martonyi Kolostor

Rakacai-tó

Rudabánya Bánya-tó

Szalonna község

Abod község

Galvács község

Csorba kő

Faszénégetés

Szendrő Város

   
 

FŐOLDAL    SZAKOSZTÁLYUNK    ELÉRHETŐSÉGEINK    E-MAIL   BEBEK PORTYA

Szendrői Természetjáró SzakosztályBári Ernő weboldal készítés