Szakosztályunk  |  Túra infrastruktúra  |  Pályázatok  |  Elérhetőségeink
VITÉZLŐ TELJESÍTMÉNYTÚRA 2019.04.12-14.
 

 

 

JÓL JÁRSZ, HA JÓT JÁRSZ!

 

Főoldal

Bebek Portya

Köleséri tanösvény

Galéria

Letöltések

Linkek

Magunkról

Partnereink

Video letöltés

Szolgáltatásaink

Vitézlő Szendrő

 

2019

 

 

 

 

 

 

XIV. Vitézlő

programsorozat és

teljesítménytúra

2019.04.13.

Szendrő

 

Vitézlő archívum

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

Vitézlő adatbázis

2005

Népek Tavasza teljesítménytúra

Időpont: 2005. március 15. (kedd)

Tájegység: Bükk-hegység

Útvonal: Garadna - Szentléleki völgy – Ferenc Forrás – Köpüs forrás – Köpüs nyereg – Jókai emlékmű – Válint kereszt – Csókás – Lilla barlang – Kis-galya – Ampullagyár – Lillafüredi műút  (A kisbarlang szálláshoz és a Ferenc forráshoz kitérőket tettünk.)

Táv: 15,5 km + kitérők

Szintemelkedés: 494m

Menetidő: 6ó 50p

Túraszervező: Diósgyőri Természetbarát Sport Klub (DTSK)

Résztvevők:

Antal Ferenc, 

Ifj. Antal Ferenc,

Bári Ernő,

ifj. Jósvai István,

Thót Ferenc

lap tetejére

 

Ördög-gát túra

2005. április 16.

 

Nagy várakozással tekintettünk az alig 13 km-es gyalogtúra elé, mely a szendrői vasútállomásról indult. Itt csatlakozott a helyi túrázni vágyók maroknyi táborához a Nyíregyházi Főiskola népes csapata, akik a testnevelés aláírás megszerzése érdekében inkább természetjárásra vállalkoztak, nem pedig áporodott levegőjű, izzadságszagú, zsúfolt tornatermekben akarták teljesíteni az adott félévre előírt testmozgási penzumot.

 

Az időjárás erős közepesnek bizonyult. Pozitívumként fogható fel, hogy nem esett semmi és a hőmérő higanyszála is 15 fok között leledzett. Ám a nap nem sütött, az ég pedig enyhén borult volt.

A túra könnyed „falusétaként” startolt, hiszen ahhoz, hogy a környék lankáit meghódítsuk, Szendrő néhány utcáján is végig kellett gyalogolnunk. Bemelegítésnek tökéletes volt…

Ám a települést elhagyva már szó sem volt könnyed falusétáról! Fokozatosan emelkedett a terep, úgyhogy az edzetlenebbeknek már itt sűrűbben kellett szedniük a levegőt, de szép lassan mégiscsak felértünk a tetőre, ahonnan csodás kilátás nyílt a Bódva völgyére. Az első pihenőt itt közkívánatra meg is tartottuk.

Miután az otthon gondosan elkészített szendvics és ásványvíz kellőképpen feltöltött energiával, újult erővel vágtunk neki az előttünk álló kilométereknek. A Rudabányai-hegység felé vettük az irányt, és az 1 km-es, enyhén lejtős szakasz után végre beérkeztünk az erdőbe. Sejthettük, hogy ennek a lejtőnek lesz még böjtje…

Az erdő kacskaringós túraútvonala természetesen tartogatott számunkra meghódítandó emelkedőket. Itt egyre jobban szétszakadozott a társaság: abból, hogy ki hol tart, egyértelműen megállapítható volt, hogy milyen állóképességgel rendelkezik: rendszeresen sportol, csak néhanapján edzi a testét, vagy a söröspohár emelésén kívül más testmozgást nem igazán szokott beiktatni a napirendjébe.

De túléltük! És megérte! A Korlát-hegyre felérve pompás látvány tárult elénk: a festői szépségű dombok, a Rakacai-tó és az apró falvak látványa mindenkit kárpótolt a hegymászás közbeni légszomjért.

Ezután jött a célegyenes: az Ördög-gáthoz gyönyörű karsztos völgyön keresztül értünk el. Az utunk mellett csordogáló patakon való gyakori átkelés olykor valóságos akrobatamutatványokat igényelt, de mindenki sikeresen vizsgázott.

Az Ördög-gátnak csupán a neve félelmetes: valójában egy békés hely az erdő mélyén, ahol még hallani lehet a csendet! A túra fénypontja: egy kis játék az Ördög-gát szikláinál. A cél: egy (a túravezető által) korábban elrejtett (teli!) pálinkás üveg megtalálása a sziklák között, majd tombolahúzás, melynek díjait helyi vállalkozók ajánlották fel.

A móka után minden erőnket összegyűjtve nekigyürkőztünk az utolsó megmérettetésnek. A völgyből természetesen csak „felfelé” vezetett út: tehát ismét hegymenet következett. Hegymenet, hegymenet, hegymenet…nem is látod a tetejét…Létezik egyáltalán hegytető? Ennek a hegynek biztos, hogy nincs…Amikor már végleg feladtunk volna: végre fent voltunk! Túránk oroszlánrészét hátunk mögött hagytuk, már csak könnyed séta lefelé és vége!

Miután leereszkedtünk a szalonnai vasútállomáshoz, kellemes fáradtsággal a lábunkban, és pihegve bár, de jólesően és büszkén(!) arra gondoltunk: „megcsináltuk!”

                                                        Pekár Dóra, Perkupa

 

Túrajegyzőkönyv 

Időpont: 2004. április 16. (szombat)

Tájegység: Rudabányai- hegység

Útvonal: Szendrő, vasútállomás – Korlát-hegy – Ördög-gát – Telekes-völgyi vadászház – Csehi-hegy - Szalonna, vasútállomás

Táv: 16,4 km

Szintemelkedés: 320 m

Menetidő: 4ó 35p

Túravezető: ifj. Jósvay István

Résztvevők: Jósvay Istvánné, Jósvay Nóra, Szalai Lászlóné, Szalai Péter, Furák Bertalan…  

lap tetejére

 

Iskolai kirándulás

Időpont: 2005. június 9-11.

Helyszín: Szendrő és környéke

Idegenvezető: Jósvay István

Résztvevők: a túristvándi Molnár Mátyás Általános Iskolai felsős tanulói, tanáraik és néhány szülő

 

 Főként baráti kapcsolaton alapulva - szakosztályunk 2005 nyarán iskolai kirándulást szervezett. A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében található Túristvándi felső tagozatos általános iskolásai látogattak el környékünkre. A három napos kirándulást teljes egészében mi szerveztük és bonyolítottuk le. A kellemes élményekkel való távozás az alábbi programnak is köszönhető volt:

 Csütörtökön reggel érkezett a „csipet-csapat” megyénkbe. Az első nap Miskolc nevezetességeinek megismerésével telt. A diósgyőri vár volt ez első állomás, ahol a 14. századi erődítmény történelmének és látványosságainak megismerésén túl lehetőségük nyílt a tanulóknak az íjászat fortélyainak megismerésére is. Bár Tell Vilmos és Robin Hood tehetségének felülmúlása nem történt meg, nagy élményt jelentett a „lövöldözgetés”. A várból Lillafüredre vezetett utunk. Ezt a távot a kisvasúton tettük meg, mely külön élményt biztosított az alföldi gyerekeknek.

 Lillafüreden hangulatos séta vette kezdetét. Megtekintettük a Palotaszállót (sajnos csak kívülről), a Szent Anna vízesést, a Hámori- tavat, s lehetőség nyílt ajándéktárgyak vásárlására is. Innen utunk ismét Miskolcra vezetett. Elsőként az Avas- kilátóba „másztunk” fel, hogy fentről csodálhassuk a várost, aztán rövid sétát tettünk a belvárosban, érintve a napórát, az Erzsébet-teret, a Nemzeti Színházat. Így fő úti célunkat - Szendrőt - csak este értük el, ahol meleg vacsora várt a hangulatos Váralja Vendégházban. Szálláshelyünk a város központjában található strandon volt, amit egyelőre a szakadó eső miatt nem igazán tudtunk teljes mértékben kihasználni.

 Az időjárás szempontjából sajnos a másnap sem hozott felüdülést, de a borongós idővel dacolva, vidáman vettük nyakunkba a várost. A Hősök-tere, a református templom és annak harangtornya, a Csáky- kastély és a benne elhelyezett Oktatástörténeti Gyűjtemény, a Kékfestőház mind-mind gazdagította a kirándulás kulturális vonalát.

Délután aztán a természeti szépségeké lett a főszerep, hiszen buszunkkal az Aggteleki Nemzeti Parkot vettük célba. A fő programon (a Baradla - barlang megcsodálása) kívül kihasználtuk a környék adta élményszerző lehetőségeket: megmásztuk a Baradla-oldalt (itt átnéztünk Szlovákiába), gazdagítottuk a bazárosokat, majd Jósvafőn tettünk falusétát.

A nap kellemes strandolással, bográcsgulyás készítésével és tábortűz melletti szórakozással zárult.

 Szombaton reggel hétvégéhez méltón sokáig lustálkodott a társaság, azonban még a délelőtt folyamán elhagytuk a kirándulásunk szálláshelyét, Szendrőből Edelénybe buszocskáztunk. Az utolsó állomáshelyen is gazdag program érintette meg a szatmáriakat: a Borsodi Tájház, a borsodi földvár, a L’Hullier Couburg kastély megtekintése a történelem különböző korszakaiba vitte vissza a diáksereget. Edelényben búcsúztam el a „vendégektől”, innen már az idegenvezetésem nélkül folytatták útjukat a Túr parti otthonukig. Zárásként - hogy a 3 nap élménye összefoglaltassék - találós kérdéseket tettem fel a gyerkőcöknek, minden helyszínről egyet- egyet. A helyesen válaszolók jutalma egy, a kérdés helyszínét ábrázoló képeslap volt.

 Bízom az élmények tartósságában, a környékünk szépségének hirdetésében, s a résztvevők mihamarabbi viszontlátogatásában.

Jósvay István

lap tetejére

 

Rákóczi Teljesítménytúra (Sárospatak)

 

 

2005. június 18. (szombat)

 

Magyar szívet melengető a neve ennek a túrának. Korán indultunk Szendrőből. Átszállás Miskolcon. Szerencsen szétválasztották a szerelvényt, két irányban ment tovább. Persze, hogy a másik irányba menő kocsiban voltunk. Utolsó pillanatban figyelmeztetett az egyik utas. Ugrás, futás, még épp elértük a jó irányba közlekedő „vonatrészt”.

Sárospatak gyönyörű város. Rajt az állomástól egy kilométerre a Rákóczi vár mögül. Errefelé tegnap nagy eső volt. Sár az út elején, mély csúszós agyag. Kikerülni nem lehetett, balra vízmosás, jobbra szőlőkordon vagy egy kilométernyi szakaszon (éhes szúnyogokkal). Javasoltuk a város nevét, hogy azon napra NAGYONSÁROSPATAKra változtassák.

Komlóskán már nem esett. Itt a túra útvonalától kitérve az aranybánya helyét kerestük meg és egy kis forrást a bánya előtt útközben pedig a Ruszin tájházat. Sietnünk kellett, hogy behozzuk az „aranyláz” kitérő időveszteséget. Néhány kilométeren hiányosan volt festve a jelzés, de legalább így izgalmasabb volt, hogy nem tudtuk pontosan jó helyen dagasztjuk- e a sarat!

Makkoshotyka Újjab sáros szakasz, de kerülhető Hercegkútig.

A célban, Sárospatakon a túra legfiatalabb teljesítőjét köszöntöttük. Egy debreceni 6 éves kisfiú, két általános iskolás nővérével és édesapjukkal mentek végig a távon. Megtapsoltuk őket, éljen a túrázó utánpótlás!

 

Tóth Ferenc

 

Túrajegyzőkönyv

 Időpont: 2005. június 18. (szombat)

Tájegység: Zempléni – hegység

Útvonal: Sárospatak – Pogány–kút – Komlóska - Makkoshotyka

Táv: 25,18 km + eltévedések

Szintemelkedés: 550m

Menetidő: 8ó 33p

Túraszervező: Miskolci Vasutasok Természetjáró Egyesülete

Résztvevők:

Antal Ferenc

Thót Ferenc

lap tetejére

 

Tátra 2005

2005. augusztus 3-6.

 

A 2005-ös tátrai kirándulás a keddi ismerkedési esttel kezdődött. A vendéglátás remek volt, mindenki megkóstolhatta Irmuska néni finom főztjét, a szendrői fagylaltot, megtekintettük a város nevezetességeit. A bemelegítő party hajnalig tartott, annak ellenére, hogy másnap várt ránk a hosszú utazás, megszakítva szebbnél szebb látnivalókkal, várakkal, templomokkal, parkolókkal. Megkoszorúztuk Szepsi Laczkó Máté, a tokaji aszúbor feltalálójának emléktábláját, ahol el is fogyasztottunk egy üveggel a tiszteletére. Folytatva utunkat megérkeztünk a szepesi várba, melyet sokan meglátogattak, mi azonban már akkor túrázásba fogtunk, ugyanis felmásztunk a szemközti dombocskára. Megpihentünk Lőcsén, a fekete város színhelyén, ahol megörökítettük a szégyenketrec előtt a túrára vállalkozott hölgyeket, valamint a túra főszervezőjét, Ferit. Iglóban, a szálláshoz legközelebb eső nagyvárosban elfogyasztottunk egy olcsó és kiváló minőségű szlovák jégkrémet, aztán elszállásoltuk magunkat. A két épület, melyben laktunk, kényelmes és felszerelt volt, az egyik tágas nappaliban elfértünk mindnyájan, így éjszakába nyúló beszélgetések, valamint Jenga partyk színhelyévé vált. Este feltöltöttük készleteinket a bevásárlóközpontból, legyen miből bírni a nagy igénybevételt.

Csütörtökön reggel, mint ahogy minden reggel, a piszkavas ronggyal körbetekert végének finom noszogatására ébredtünk, majd gyors reggelizés után neki is vágtunk az első túranapnak. Az eső már ekkor is esett, gondoltuk, előbb-utóbb majdcsak eláll. De nem állt el. Bár figyelembe véve, hogy alulról mindenképpen elöntött minket a víz, inkább csak fokozta a nomád hangulatot. Eleinte nagyon lelkesen, később mérsékelten lelkesen vettük a nehéz terep akadályait: a patakmederben levő sziklákat, a fahidakat, a hosszú, meredek létrákat, tálcákat, egyéb extrém találmányokat. A forráshoz érve átjárt bennünket a diadal érzése, hogy mindössze 15 percre vagyunk az ebédlőhelytől, ahová egy bő óra alatt sikerült is megérkeznünk. Itt aztán kiderült, hogy mindenkinek a kedvenc étele a forró káposztaleves. Legalábbis gondolom, hiszen olyan jóízűen ettük. Visszafelé már egy valamivel könnyebb szakasz következett, a folyópart mentén visszasétáltunk a parkolóhoz, ahol egyből lecseréltük csurom vizes ruháinkat. A bevásárlás ma sem maradhatott el, és a szálláson a fáradalmak kárpótlására mindenki jól lakhatott a paradicsomos tésztával. A nap a szokásosnak mondható játékokkal, valamint rockerkedéssel zárult. A komoly pénzekre vívott pókercsatákban nem volt ritka az ’all in’ bemondás sem.

A következő napon kétfelé vált a társaság. Körkérdésbe adtuk: ’Na mi a helyzet?’ Akik megfáradtak a kimerítő túrázásban, a Magas-Tátrába látogattak, mi azonban úgy döntöttünk, tovább gyötörjük magunkat a Szlovák Paradicsom vadregényes ösvényein. Aki eddig azt hitte, hogy a tegnap után már nem jöhetett semmi, amin meglepődne, az jócskán tévedett. Újabb és újabb egzotikus és extrém útvonalon verekedtük magunkat keresztül, félidőben ismételten megpihenve a továbbra is mennyei káposztaleveses vendéglőben. Az eső ezen a napon sem kegyelmezett, de már egész jól megszoktuk. A terep nehézségeiről sokat elárulnak a képek, a hangulat valamelyest átérezhető segítségükkel. Ebéd után megcsodáltunk még pár izgalmas helyet, aztán következett még egy könnyednek mondható sétálós szakasz. Visszaérve a szállásra, ezúttal a bundás kenyér aratott hatalmas sikert, annyira kelendő volt, hogy a készítőinek nem is jutott belőle.

A pénteki nap a hazautazásé volt, bár még előtte hajnalok hajnalán felkelve beiktattunk egy magas-tátrai látogatást egy hatalmas vízeséshez. Számunkra ez a nap a táj szépségei mellett egyéb szépségeket is tartogatott. A séta után még meglátogattunk Iglóban egy templomot, valamint egy fagylaltozót, ahol remek eperfagylaltot árulnak. Viszont kevés a városban a szemetes, ezért sokáig kell keresni J

A szendrői családi házba visszaérkezve közösen megnéztük a rengeteg fényképet, melyeket a túrán készítettünk, mosolyt csalva mindenki arcára. Vasárnapra már levethettük esőkabátunkat, sütkérezhettünk a napsütésben, és élményekkel telve utazhattunk haza. Reméljük, 2006-ban hasonlóan remek napokat tölthetünk el együtt az azóta kedvenc helyünkké vált Tátrában!

 

Filep Katalin és Pelládi Gábor

 

Túrajegyzőkönyv

 

Időpont: 2005. augusztus 3-6.

Tájegység: Szlovák Paradicsom (Alacsony- Tátra), Magas - Tátra

Útvonal:

Aug. 3.

Szendrő – Tornanádaska – Szepsi – Jászov – Szepes Vár – Branyiszkói – hágó – Igló – Teplicka

Aug. 4.

Podlesok – Sucha Bela – Kolostorrom - Hernád áttörés - Podlesok

Táv: 18,5 km -

Szintemelkedés: 350m + létrák

Menetidő: 5ó 30perc

Aug. 5.

Egyik csapat:

- Hernád áttörés – Kolostor szakadék bejárata - Kolostorrom – Kysel „kárpótlás” – Nyergen át – Tamás kilátó alja – Cingó

Táv: 28,8 km -

Szintemelkedés: 660m + létrák

Menetidő: 8ó 20perc

Másik csapat:

Igló – Poprád – Ótátrafüred – Hrabusice Magas - Tátra – Késmárk – Igló

Aug. 5.

Egyik csapat:

Cingó – Tamás Kilátó – Cingó

Másik csapat:

Igló – Poprád – Ótátrafüred – Hrabusice Magas - Tátra –Igló

Közösen:

Iglói torony – Dobsinai látkép – Betlér – Rozsnyó – Aggtelek - Szendrő

Túraszervező: Szendrői Természetjáró Szakosztály

Résztvevők: Antal Ferenc, ifj. Antal Ferenc, Báthory Richárd, Bozóki Ákos, Dévényi Stella, Jósvai István, Filep Katalin, Kókai Balázs, Pető Kristóf, Pelládi Gábor, Porcs Edit, Orosz Máté, Korpa Tamás, Lóskai Fanni, Mihály Krisztián, Molnár Melinda, Szalai Boglárka, Szemán János, Szemán Gábor, Tóth Ferenc

lap tetejére

 

Bükk 25

2005. szeptember 24.

 

Egy kicsit hűvösen kezdődő, de később annál naposabb szeptemberi napon indultunk neki ennek a 25 kilométeres bükki teljesítménytúrának, mely bevallom, nekem és bátyámnak életünk első hivatalos, időméréses túrája volt. Ennek ellenére igen jó tempóban teljesítettük a – néhány kitérővel meghosszabbított – távot, fivérem azóta is sokszor emlegeti, hogy „rohantunk” végig a Bükkön. Tény, hogy nem pihentünk meg túl gyakran, és akkor sem sokáig, így fényképezésre nem is akadt sok alkalom – legfeljebb a többiektől való alapos lemaradás árán – de hát ez teljesítménytúra volt, nem turistaséta. Az a 530 méteres szintemelkedés pedig nem volt vészes, ráadásul a legnagyobb emelkedő a túra legelején, még friss lábakkal várt ránk.

A célba érkezésnél, Garadnán zsíros kenyérrel és teával várták a versenyzőket, és természetesen kitűzőt is kaptunk. Útközben találtunk pár szép nagy gombát, én egy őzlábgombába botlottam bele – meg is ettem otthon, rántva.

Kellemesen elfáradva érkeztünk haza erről a kellemes időben, nem túl népes, de annál jobb társaságban eltöltött szeptemberi túráról.

 

Túrajegyzőkönyv

 

Időpont: 2005. szeptember 24.

Tájegység: Bükk-hegység

Útvonal: Garadna Sebes-víz Jávorkút Kis-mezői elágazás Nagy-mező Bánkút Czékus út Szentlélek Köpüs-nyereg Válint-kereszt Csókás Garadna

Táv: 26 km -

Szintemelkedés: 530 m

Menetidő: 6ó 40perc

Túraszervező: Diósgyőri Természetbarát Sport Klub (DTSK)

Résztvevők: Antal Ferenc, ifj. Antal Ferenc, Pető Attila, Pető Kristóf, Thót Ferenc

lap tetejére

 

Gyalogszerrel

Szendrő Város Önkormányzata által kiírt Hagyomány teremtő pályázatra írt anyagunk kedvező elbírálásban részesült. Az elnyert pénzösszegből a helyi iskola tanárai segítségével sikeres gyalogtúrát vezethettünk Szendrő – Csehi-puszta - Rakaca-tó – Szendrő útvonalon. Kedvcsinálóként, kis bozótos rész is útba iktattunk. A tó gátjához érve a gyerekek üdítőt kaptak. Nagy sikere volt a tombolán nyert ajándékoknak is. Vidáman kapaszkodtak fel a nebulók a szinte láthatatlan meszesi földvárhoz. Hazafelé úton bizony a nagy melegben a számukra szokatlan hosszú távon, sokan nagyon elcsigázódtak. Így a cél előtti kis pihenő mindenkinek jól esett. Játékos vetélkedőn vissza költözött az erő, jutalomért jeleskedhettek a helyes választ adók. A kérdések, a túra során elhangzott előadások, ismertetők anyagából lettek összeállítva. A sikeres teljesítők a 13 km-es túra emlékére kitűzőt és névre szóló emléklapot kaptak.      

lap tetejére

Egy nap Szlovákiában

Túrajegyzőkönyv

 

Időpont: 2005. július 17.

Tájegység: Szlovák paradicsom (Alacsony- Tátra)

Útvonal: Podlesok – Hernád áttörés bejárata - Hernád áttörés – Kolostor szakadék bejárata - Kolostorrom - Podlesok

Táv: 18,5 km -

Szintemelkedés: 350m + létrák

Menetidő: 4ó 30perc

Túraszervező: Szendrői Természetjáró Szakosztály

Résztvevők: Paszternák Judit, Antal család

lap tetejére

 

Mikulási séta

Túrajegyzőkönyv

 

Időpont: 2005. december 03. (szombat)

Tájegység: Bódva - völgy

Útvonal: Szendrő-felső vasúti megálló - Bódva-gát - Csehimalom - TSZ-major - Szendrő, Zsidó-temető - Hősök-tere - Szendrő-felső vasúti megálló

Táv: 5,6 km

Szintemelkedés: 28 m

Menetidő: 2ó 20p

Túravezető: Jósvay István

Résztvevők: A Nyíregyházi Főiskola közel félszáz hallgatója, valamint Jósvay Istvánné, Jósvay Nóra, Pekár Dóra, Pekár Józsefné

lap tetejére

 

Tehetséggondozó műhely

A tehetséggondozó műhely környékünk kulturális hagyományainak, irodalmi történelmi emlékeinek és a viszonylag sértetlenül maradt természeti környezetének bemutatására vállalkozik. A szuhogyi, szalonnai, szendrői, borsodsziráki, 4., 5., 6., osztályos tanulóiból álló kis csoporttal e műhely keretein belül kerestük fel a Rakaca-tót és a Martonyi Pálos kolostor romot és templomot. Martonyi községig busszal, onnan gyalogosan kirándultunk. Táv 12km, ideje 5 óra, szintemelkedést 300 m a zöldkereszt jelzésen.

 

Tehetséggondozó műhely

 

A foglalkozás leírása

 

Időpont: 2005. november 10. (délután)

Helyszín: A szendrői Felső-vár

Idegenvezető: Jósvay István

Résztvevők: A szendrői Általános Iskola Tehetséggondozó Műhelyének szendrői, szalonnai és martonyi tanulói, valamint a műhely vezetője, Veres Gáborné tanárnő

 

 Szakosztályunk második alkalommal segített be a szendrői Általános Iskola tehetséggondozó foglalkozásaiba, hiszen az ősszel már Antal Ferenc vezetésével a Martonyi Kolostorromhoz is eljutottak a tanulók.

 A második alkalom egy közelebbi helyszínhez vezetett, a szendrői Felső- várhoz. Külön öröm volt számomra Veres Gáborné tanárnő felkérése az idegenvezetésre, hiszen az iskola történelemtanáraként településünk egyik leghangulatosabb helyszínén tarthattam foglalkozást. Hasznosnak éreztem, hogy az iskola falai közül kimozdulva a diákok testközelből élhették újra a középkor időszakát. Érdeklődésük határtalan volt. A helybéli lakosok körében sok monda terjeng szájról szájra a várral kapcsolatban, melyek a gyerekek számára is felettébb érdekesek. Alig győztem a meseszerű kincsvadászatok történetét rendbe tenni: alighogy megmagyaráztam egy-egy mondának a feltételezhető valóságtartalmát, máris jött a következő história. Természetesen nem a panasz hangja szól belőlem, ellenkezőleg, egy pedagógus számára az nyújtja a legnagyobb megelégedést, ha a diák érdeklődő.

 A kicsit ködös, hideg délutáni foglalkozásunk zárásaként megállapodtunk a folytatásban, a legközelebbi kirándulás lebonyolításában is önzetlenül rendelkezésre áll szakosztályunk.

                                                                                                          Jósvay István

 

lap tetejére

 

Kirándulásaink
    2004
    2005
    2006
    2007
    2008
    2009
    2010

Népek Tavasza teljesítménytúra

 

Ördög-gát túra

 

Iskolai kirándulás

 

Rákóczi TT Sárospatak

 

Tátra 2005

 

Bükk 25

 

Gyalogszerrel

 

Egy nap Szlovákiában

 

Mikulási séta

 

Tehetséggondozó műhely

Pályázatok

   

   

Családok éve

Bebek Portya
   

Látnivalók

Szendrő Város

Szendrő Felső vár

Általános Iskola

Telekes Völgy

      Ördöggát

Martonyi Kolostor

Rakacai-tó

Rudabánya Bánya-tó

Szalonna község

Abod község

Galvács község

Csorba kő

Faszénégetés

Szendrő Város

   
 

FŐOLDAL    SZAKOSZTÁLYUNK    ELÉRHETŐSÉGEINK    E-MAIL   BEBEK PORTYA

Szendrői Természetjáró SzakosztályBári Ernő weboldal készítés