Szakosztályunk  |  Túra infrastruktúra  |  Pályázatok  |  Elérhetőségeink
VITÉZLŐ TELJESÍTMÉNYTÚRA 2019.04.12-14.
 

 

 

JÓL JÁRSZ, HA JÓT JÁRSZ!

 

Főoldal

Bebek Portya

Köleséri tanösvény

Galéria

Letöltések

Linkek

Magunkról

Partnereink

Video letöltés

Szolgáltatásaink

Vitézlő Szendrő

 

2019

 

 

 

 

 

 

XIV. Vitézlő

programsorozat és

teljesítménytúra

2019.04.13.

Szendrő

 

Vitézlő archívum

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

Vitézlő adatbázis

2004

Megalakult a szakosztály a Szendrő Városi Sportegyesület szárnyai alatt. A kilométerek szépen gyarapodtak. Ismét volt teljesítménytúra, az első jelvényszerző kiránduláson is részt vettünk, és szakosztályként az első külföldi utunk a Szlovák Paradicsomba vezetett.

Célunk volt folyamatosan a baráti kör szélesítése, újabb és újabb emberek bevonása, valamint az is, hogy egyre több természetjáró szervezettel ismerkedjünk meg oly módon, hogy részt veszünk rendezvényeinken.

lap tetejére

 

Bükk 900-as csúcsok teljesítménytúra

Rejtély, hogy miért szeretek felfelé mászni. Csikó koromban ezért estem le a körtefáról pontosan anyám medvetalpkaktusz bokrára. (Utána mindkettőnkön maradandó szépséghibák voltak, de tüskék csak bennem maradtak.)
A Bükk 20 legmagasabb csúcsának végigjárása túraakció így érthető okokból vonzott. A természeti népek a magas hegyeket a transzcendens világ szellemlényeinek tartózkodási helyéül tisztelték. Az ateisták között állítólag ezért ritkább a hegymászó, túrázó! (A szendrői Sanda Ipsos közvélemény-kutatói szerint.) Hegyet mászni tehát lelki szükséglet is. Mellesleg Ötzi, a 4500 éves jégmúmia sem az adóhivatal elől bujdosott a tiroli csúcsokra, amikor beleesett a gleccser jégszakadékába.
A Bükkben se gleccser, se jégszakadék, így bátran indultunk. Minden csúcson betájoltuk a következő magaslati helyet és irányt: át tökön – paszulyon… Csak a csalánt kerültük ki, mert a rövidnadrágos társaink bokáig mégsem húzhatták le csaláncsípés elleni védekezésül a kemping gatyájukat, hiszen nem arra voltunk kíváncsiak.
A tájolásunk sajátos volt. Köztudott, hogy a mágneses földpólus vándorol, Krisztián szülőfaluja, Mályinka viszont emberemlékezet óta mindig egy helyen van. Ezért mi mindent Mályinka irányától számoltunk. A hegycsúcsok magasságára pedig hátizsákunk súlyosságérzetéből következtettünk. Így történhetett meg, hogy a leggyorsabban haladó társunk (János) „magassági szintjelzője” feltűnően egyre magasabbnak jelezte a leküzdött szinteket. De hazafelé elárultuk neki, hogy minden pihenőnél egy – egy jókora követ loptunk bele a hátizsákjába.
A hátizsákról jut eszembe: a bibliai hegymászó, Ábrahám mit vitt magával, amikor felmászott a hegyre?
HátIZSÁKOT
Ha szerencsésen választjuk meg a csúcsok sorrendjét, az összes távolság (az autóbusz végállomásától) mintegy 50 km. De részletekben is teljesíthető a túra. A szintek jelentősek. A Bükk fennsíkja dombvidék jellegű, de különösen a fennsík széle felé eső csúcsoknál jelentősebb a szintkülönbség.
Nem kell félni az eltévedéstől, legfeljebb találsz még egy csúcsot. Igaz a legnagyobb biztonság az eltévedés ellen az otthonmaradás, de ezt nem ajánljuk senkinek. Egyébként is: nincs eltévedt turista, csak új utat kereső, hiszen mindig eljutsz valahová. Ha viszont sivatagi tevekaravánnal találkoznál, azt jelenti, hogy letértél a bánkúti turistatérképről, és előveheted az arab szótárt.
Mi történhet még veled a csúcsok felfedezése közben? A talpadon vízhólyagot találhatsz, de ez csak jó hír, hiszen csoda történt: VÍZEN JÁRSZ!
Több csúcsot sűrű lábas erdő borít, néhányon híradástechnikai torony van, itt a mobil térerő biztos maximális, viszont másutt mindenhol nulla.
A Kissár tetőn, a kis tisztásokon, a szarvasok sajátosan kúp alakúra legelték az elbokrosodott bükkfa surjánokat. A Nagy Fennsík DK- i peremén sorakozó csúcsokról szép kilátás nyílik. Tiszta időben a Tisza menti erdők is láthatók. NY-DNY: a Mátra kéklik. A Bálványon lévő kilátóról nem csak a Nagy Fennsík, hanem a Magas Tátra is látszik. Különösen, ha hóval van borítva.
Ha szél ellenébe mentek és csak csendesen lármáztok, szarvascsordával, őzzel, rókával találkozhattok, ha a szajkó (a Mátyás madár) nem riadóztatja őket a közeledésetekkor. (A vadászok ezért lövik le a szajkókat. Nem tudom miért választott ilyen veszélyes mesterséget?)
A csúcsok környékén nincs forrás. J Izzadni viszont lehet. Jó, ha erre számítasz.
A csúcsokon takaros, környezetbeillő faragott oszlopokat állítottak a tiszaújvárosi turisták. Az oszlopokon, zsindelytető alatt, faragott fatáblán a csúcs neve, magassága. Az oszlopon kis fémbélyegző alkalmatosság. Azt befestékezve az igazoló füzetünkbe bélyegeztünk. Ezzel igazoltuk, hogy ott jártunk.
A túra végére pedig úgy történt, hogy nem volt több bélyegezni való hely az igazoló füzetben, aztán a vizes edényeink is kiürültek. A szendrői autóbusz indulásáig kevés volt az időnk, így hát vaddisznóvágtában folytattuk az utat, de most már lefelé. Egyikünk egész nap nem evett semmit, valami szájsebe miatt, de ő is kibírta a túrát, (persze mi helyette is ettünk, meg aztán neki nem kellett hoznia és cipelnie azt a néhány sült libát, rúd szalámit, stb.)
Sok beszédnek, sok az alja, inkább nézze meg mindenki alul a fényképeket!

Tóth Ferenc

lap tetejére

 

Billér

2004 decemberében volt szerencsém egy, a Szendrői Természetjáró Szakosztály által megrendezett túrán részt venni. A kirándulásra a Nyíregyházi Főiskolán lehetett jelentkezni. A helyszínre a Szabolcs Volán különjáratával érkeztünk, melynek költségeit a Hallgatói Centrum pályázati pénzből fedezte.
Azt hiszem, nem csak a magam nevében mondhatom, hogy nagyon szép helyeket jártunk be. A táv hosszúságára nem lehetett senkinek sem panasza, mivel azt a rövid távot is sok pihenőt beiktatva tettük meg. A túravezető is megfelelően fel volt készülve, nem unatkoztunk mellette egy percre sem. Így a nap végén lelkünkben élményekkel, míg tüdőnkben friss levegővel tértünk vissza Nyíregyházára. Azt hiszem, hogy ha nincs ez az összefogás a főiskola és Szendrő városa között, akkor nem lett volna módom erre a csodálatos helyre eljutni.

Bereczki Gabriella, Vásárosnamény
 

Túrajegyzőkönyv:
Időpont: 2004. december 04. (szombat)
Tájegység: Cserehát
Útvonal: Szendrő, benzinkút - Billér-hegy - Szendrő, Felső vár - Szendrő, Hősök tere
Táv: 8,6 km
Szintemelkedés: 208 m
Menetidő: 3ó 15p
Túravezető: ifj. Jósvay István
Résztvevők: A Nyíregyházi Főiskola hallgatói, valamint Tóth Gabriella, Jósvay Istvánné, Jósvay Nóra

lap tetejére

 

Kazincbarcikai Teljesítménytúra
 

Túrajegyzőkönyv:

Időpont: 2004. február 14. (szombat)
Tájegység: Észak- Borsodi dombság
Útvonal: Kazincbarcika – Bükk tető – Nagybarca – Bánhorváti – Nagy lapos – bérc – Bánhorváti – Damasa szakadék – Uppony – Dédestapolcsány – Peres erdő – Nyír – völgy – Lófarnyereg – Ebecki tető - Kazincbarcika
Táv: 48,6 km -
Szintemelkedés: 1260m
Menetidő: 14ó 30p
Túraszervező: Kazincbarcikai Természetbarát Egyesülete
Résztvevők: Antal Ferenc, ifj. Antal Ferenc

lap tetejére

 

Martonyi kolostorrom

Hallomásból tudtuk nagy építkezés folyik a kolostornál. Ezt látnunk kell! Szerveztünk hát csapatot a Szalonna felőli a felkeresésére, ahová vonattal érkeztünk. Útközben kívülről-belülről szemügyre vettük a híres árpád kori templomot, a kastélyt, és uccu neki, szuszogva értük el a nemzeti park területét jelző táblát. Pihenőnk alatt, pár szóban ismertetésre került mi látható pihenő pontunk környékéről körültekintve. Innét már megfontolt bandukolással haladtunk a „rom” felé. No csak! Már a tető is készül! Itt a soha vissza nem térő alkalom! Falakra fel! … és úgy lett. Kissé később egyesek leroskadtak a falak tövében, mások felderítő útra indultak Bódvaszilas felé a kék sávjelzésig. Mire a megbeszélt időre visszaért a kolostorhoz a csapat nyughatatlanabb része, a kolostornál maradt csodálóknak hűlt helye volt.
Rövid keresés után, mint később kiderült, a keresettek után értünk a csapszékbe, majd a hazafelé vivő vonathoz.

lap tetejére

 

Ördög - gát

Hóvirágnéző túránkra négyen indultunk a kissé hűvös reggelen. Kis vonatozás után a szalonnai vasút állomásról indulva, a Telekes-patak menti ösvénybe szűkülő úton közelítettük meg úti célunkat. A vadászház mellett elköltvén reggelinket, botokkal felszerelkezve indultunk neki a kanyargós magduzzadt patak völgynek a hóvirágmezőn keresztül. Többször átkelve, beszélgetve, fényképezve haladtunk. A gátnál az ördög hagyott nekünk mutatóba havat a gátnál, kis tótükröt, meg sziklán átcsobogó vizet, hogy csodálkozhassunk. Felmásztunk a barlanghoz, sőt a Csengő kúthoz is. Egy óra tájt értük el az élő fűzfa hidat, ahonnét már hegynek fel vezet az út Szendrő felé. A dombtetőn ismerős táj panorámája fogadott. A felégetett domboldalon hamar leértünk. Pernyével meghintett ruházatunkat még a hegyre jövő útra értünk előtt letakarítottuk, miközben emlegettük a névtelen gyújtogatót.

lap tetejére

 

Szögliget

Szádvár felkeresésére hárman vállalkoztunk ezen a napon. Bódvaszilasról indulva a rózsakapus templom körbejárása után, komótos járással vettük az emelkedőt. Van időnk bámészkodni. Szádvár romjain is sokat elidőztünk. Az alapos szemlélődésnek meglett az eredménye. Lefelé igen csak iparkodni kellett, de így sem értük el a vasútállomásra menő buszt. Igyekezetünk amúgy is hiába való volt, mert a hétköznapi buszmenetrendet néztük a szombati helyett. Újabb kilométerek a színi útelágazásig. Szerencsénkre, ismerős autós éppen arra járt, így kissé késve, de még tűrés határon belül hazaértünk.

lap tetejére

 

Tátra trilógia

Bevezető rész:

2 autó, 9 fiú, 1 lány, 1000km táv, 5km szintemelkedés, 110 ezer köbméter jég, 10 ezer köbméter esővíz, 1 millió tonna sár. Ha számokkal szeretném leírni a legelső tátrai kirándulást, ezek lettek volna azok. De számokkal lehetetlen leírni a hangulatot, az élményeket, a látványt, és a meglepetést, hogy Feri bácsi kezében sörösüveget láttam. Persze, alkoholmentes volt.
Július 27-én délután, az Antal-ranchen gyűlt össze a banda, hogy másnap minél hamarabb tudjunk elindulni a Tátrába. Kaptunk finom vacsorát, szénsavmentes üdítőitalt, és Géza hozott a Hegyalja fesztiválon vásárolt borból is, amit máig nem értem, hogy volt képes addig megőrizni. Este még végignéztük a korábbi kirándulásokról készült képeket.

Reggel az ébresztőóra csörgésére mindenki frissen és üdén pattant ki az ágyból, secperc alatt összepakolta a táskáját, és bevágódott az asztal mellé, megettük a reggelit, elmosogattuk az edényeket, kitakarítottuk a lakást és lenyírtuk a füvet az udvaron, majd pontban 7.00-kor felbőgtek a gépjárművek motorjai és a sebességkorlátozásokat betartva ütemesen elhagytuk Szendrő várost. Igen, ez lett volna az ideális eset, a valóság azonban természetesen másként alakult. Lefekvés után érzésem szerint kb. 1 perccel csörgött is az órám, és mikor kivánszorogtam az ebédlőbe, meg sem lepődtem rajta, hogy az Öreg már (vagy még, ki tudja) a térképet és az útikönyveket tanulmányozza. Lassan a társaság is kezdett éledezni, majd több turnusban sikerült megreggelizni. A reggel fénypontja ezek után következett, hiszen kocsinként 5 ember 4 napra való cuccát kellett a csomagtartókba belegyömöszölni, ami a tetriszbajnokokat megszégyenítő találékonyságunknak és több éves kollégista múltunknak köszönhetően végül sikerült. Megköszöntük a szíves vendéglátást, és 80-nal átrobogva a városon Tornanádaska felé vettük az irányt.

Első megállónk Rozsnyó volt, itt vittük végbe a bevásárlást, aminek eredménye egy új természeti törvény megfogalmazása lehetne, vagyis, hogy nemcsak a gázok, de a csomagok is kitöltik a rendelkezésükre álló teret. Hézagmentesen. Ha már egyszer ott voltunk, szét is néztünk. Megcsodáltuk a szlovák városrendezés egyik, khmm, minimum "érdekes" találmányát, miszerint a kórházat közvetlenül a temető mellé kell építeni, ami ugyan emberi megfontolások szerint itt-ott kifogásolható, praktikus szemszögből viszont kétségkívül költségkímélő megoldás. Sokkal több látnivaló nem is akadt, így aztán ismét útra keltünk, hogy bevegyük Krasznahorka várát. (Nekem erről a névről mindig a horkolás jut az eszembe.)

A vár szép, de sajnos az emlékeim ezzel kapcsolatban erősen megfakultak, és mivel akkor már nem először néztem meg, némileg össze is mosódtak a korábbi élményeimmel, erről tehát sok szót nem is ejtenék.

Dobsina volt utazásunk következő célpontja és megállója. Van itt egy nagy hideg lyuk a hegy északi oldalán, amiben, a bevezetőben említett 110 000 köbméter jég miatt jelentős sör-hűtő kapacitás összpontosul. Ezek után a lyukat Dobsina közelsége és a sok jég miatt joggal nevezik Dobsinai jégbarlangnak. Autóval nem lehet felmenni a bejárathoz, így aztán a kocsikat a (nem teljesen ingyen) kedves parkolóőrök felügyelete alatt az út melletti placcon hagytuk, amit nem átallottak fizető parkolónak kihasználni. Elindultunk a bejárathoz.

Itt egy pár szót kell azért ejtenem az időjárásról. Valaki, pontosan már nem emlékszem, hogy kicsoda, nagyszerűen megfogalmazta a helyzetet: mi mindig ott vagyunk, ahol jólesik. Ennek az állításnak az igazságát pedig mindenféle fenntartás nélkül elfogadhatjuk, visszagondolva ez előző 4 túrára a Tátrában. Legjobban ugyanis az eső esett. A második nap kivételével nem is nagyon hagyott cserben minket az a kedves esőfelhő, akit, azt hiszem, most már a túráink állandó résztvevőjének tekinthetünk. És ha legközelebb is elkísér minket, a tagsági igazolványát személyesen fogom kiállítani.

De térjünk vissza a barlanghoz. A kanyargós ösvény tetején, az út melletti tábla állításának megfelelően, megtaláltuk a környék legnagyobb hűtőjét. A következő csoporttal mi is leereszkedtünk a megfagyott világba, falépcsőkön és jégalagutakon át sétálhattunk a termekben. Egy kicsit átkapcsolva irodalmi nyelvre azt mondhatnám: pillantásunkból valamennyi belefagyott a barlang jegébe, a jeges vízesések pedig belefagytak az emlékeinkbe...

Fényképezni nem volt szabad, persze ez nem jelentette azt, hogy nem is lehetett. Itt-ott véletlenül kattant a gép, véletlenül tekeredett a film és nem véletlenül igazán jó képek is készültek

A jeges élmények után szálláskeresésre indultunk. Podlesokban próbálkoztunk először, sikertelenül. Sátrat vittünk ugyanis, de az előző kis kitérőben említett esőfelhő miatt jobbnak láttuk, ha megpróbálunk inkább faházat keríteni, hogy a sátorban előbb-utóbb biztosan bekövetkező csonttá fagyást elkerüljük. Sátorhely volt, faház nem. Irány Cingó.

Hangulatos kis üdülőfalut jelzett a térkép, így hát odamentünk, bementünk megkérdezni a szállásdíjat, majd sietve eljöttünk. Mondanom sem kell, nem a mi pénztárcánkra szabták az árakat. Ekkor merült fel az a gondolat, hogy talán nem is jó helyen járunk, ez a Cingó nem az a Cingó, amit mi keresünk. És nem is az volt, hanem Tamásfalva, bár ezekkel a településnevekkel kapcsolatos emlékeim a felejtés ködébe vesznek, így felelősséget ezért nem vállalok.

Szóval nemsokára egy faluból kiérve szemfüles megfigyelőink faházakat véltek felfedezni egy dombtetőn, erre aztán arra vettük az irányt. A dombtetőn lévő kempingben ki is vettünk egy faházat 8 fő részére, a fennmaradó két fő pedig a tetőtér feljárójában foglalhatta el éjszakai szálláshelyét.

folytatása következik....

Túrajegyzőkönyv:
 
Időpont: 2004. július 28 - 30.
Tájegység: Szlovák Paradicsom (Alacsony- Tátra)
Útvonal:
Júl. 28.
Szendrő – Tornanádaska – Rozsnyó – Krasznahorka – Dobsina – Cingó
Júl. 29.
Cingó – Tamás Kilátó - Hernád áttörés – Kolostor szakadék bejárata - Kolostorrom - Biely patak - Biely patak medre - Cingó
Táv: 23,5 km -
Szintemelkedés: 480m + létrák
Menetidő: 6ó
Júl. 30.
Cingó – Dedinki – Betlér – Rozsnyó – Tornanádaska - Szendrő
Túraszervező: Szendrői Természetjáró Szakosztály
Résztvevők: Antal Ferenc, ifj. Antal Ferenc, Bereczk Ádám, Galamb László, Mazurka Tamás, Szalai Boglárka, Szemán János, Szemán Gábor, Tátrai Gábor, Tóth Ferenc
lap tetejére

Túrajegyzőkönyv:
 

Időpont: 2004. augusztus 5.
Tájegység: Szlovák paradicsom (Alacsony- Tátra)
Útvonal: Podlesok – Sucha Bela – Glacc Fennsík – Klauzy tó - Biely patak - Biely patak medre - Hernád áttörés bejárata - Hernád áttörés - Podlesok
Táv: 40,5 km -
Szintemelkedés: 840 + létrák
Menetidő: 9ó 30perc
Túraszervező: Szendrői Természetjáró Szakosztály
Résztvevők: Korpa Tamás, Thót Ferenc, Antal Ferenc, ifj. Antal Ferenc

lap tetejére

 

Vecsem Bükk

A túra rövid leírása:
 

A DTSK szervezte túrán szakosztályunk képviseletében ifj. Jósvay István vett részt, aki a következőképpen számol be a kirándulás élményeiről:
 Az egyik megyei napilapban olvastam a túraajánlatot, s mivel a vizsgaidőszak kellős közepén az ember menekülni próbál a jegyzetek mögül, nem sokat tétováztam, a borús idő ellenére is elindultam. Bódvaszilason a vonatról leszállva- észleltem, hogy sok ismerős nem lesz a kiránduláson, főként nyugdíjas természetjárók táborában találtam magam. Azonban a már korosabb diósgyőri túrázókkal is sikerült hamar összebarátkoznom, s amikor megtudták, hogy jómagam is túravezetői végzettséggel rendelkezem, tanácsok, tapasztalatok hadával kezdtek ellátni. Érdeklődtek, kérdezgettek, beszélgettünk. Bódvaszilast a kék turistajelzésen elhagyva lankásnak nem éppen nevezhető emelkedőn kaptattunk fel, s hogy a reggeli lendületünk megtörjön, az eső is szakadni kezdett. Ezt a célját azonban nem tudta elérni, hiszen fiatalosan és elszántan fogyasztottuk a kilométereket, meg-megállva az utunkba eső nevezetes képződményeknél (Barlangkutató- forrás, Pócsa-kői- víznyelő, Meteor-barlang). A Vecsem-Bükk fennsíkjára felérve az elhagyatott Szabó-pallagi vadászháznál elfogyasztottuk reggelinket, boldogan nyugtázva, hogy a nap nagy emelkedőjén túljutottunk. Ekkorra már az időjárás is változott, s a fennsík átvágását már szikrázó napsütésben hajtottuk végre, tovább a sárga jelzésen haladva. Kényelmesre szabott menetidőnk lehetővé tette a nézelődést, így több perces pihenőt tarthattunk a 235 méter mély Vecsem-bükki -zsombolynál, s a 84 éves magyar- szlovák államhatárnál (ahol a fényképezőgépem határsértés elkövetőjévé vált- lásd: képek). Az Alsó- hegyet Tornanádaska irányába Hétkanyarú szekérúton keresztül hagytuk el. A „karsztos szerpentinen” lefelé haladva csodálatos panoráma nyílott a Bódva-völgyére és a Cserehátra. A túránk végállomását jelentő ’nádaskán alakalmunk nyílt változatos kultúrprogramok beiktatására: megtekintettük a Hadik- kastélyt, annak arborétumszerű kertjét, valamint az egyik helyi kocsmát. Az elfogyasztott sörmennyiség hatása alatt a diósgyőriek megígértették velem, hogy máskor is elkísérem őket túrájukon, s így a mielőbbi viszontlátás reményében vettem búcsút tőlük a vonatról Szendrőben leszállva.
Ifj. Jósvay István
Túrajegyzőkönyv
Időpont: 2004. június 06. (vasárnap)
Tájegység: Aggteleki-karszt
Útvonal: Bódvaszilas - Meteor-barlang - Szabó-Pallag - Vecsem- bükki-zsomboly - Tornanádaska
Táv: 16 km
Szintemelkedés: 415 m
Menetidő: 7ó 40p
Túravezető: Kerekesné Szűcs Katalin (DTSK)
Résztvevők: A Diósgyőri Természetbarát S.K. tagjai, valamint szakosztályunk részéről ifj. Jósvay István

lap tetejére

 

Mozgó Majális
 

Túrajegyzőkönyv:

 

Időpont: 2004. május 1. (vasárnap)
Tájegység: Rudabányai- hegység
Útvonal: Szendrő, Petőfi-tér - Lipóc - Telekesi-kápolna - Csorba-kő várrom - Rudapithecus lelőhely - Rudai-tó - Rudabánya
Táv: 10,7 km
Szintemelkedés: 157 m
Menetidő: 4ó 28p
Túravezető: ifj. Jósvay István
Résztvevők: Puskás Mária, Puskás Anita

Túrajegyzőkönyv:
 
Időpont: 2004. április 16. (szombat)
Tájegység: Rudabányai- hegység
Útvonal: Szendrő, vasútállomás – Korlát-hegy – Ördög-gát – Telekes-völgyi vadászház – Csehi-hegy - Szalonna, vasútállomás
Táv: 16,4 km
Szintemelkedés: 365 m
Menetidő: 4ó 35p
Túravezető: ifj. Jósvay István
Résztvevők: Jósvay Istvánné, Jósvay Nóra, Szalai Lászlóné, Szalai Péter, Furák Bertalan és a Nyíregyházi Főiskola néhány hallgatója
 

lap tetejére

 

Kirándulásaink
    2004
    2005
    2006
    2007
    2008
    2009
    2010

Bükk 900

 

Billér

 

Kazincbarcikai Teljesítménytúra

 

Martonyi

 

Ördög-gát

 

Szögliget

 

Tátra trilógia

 

Vecsem Bükk

 

Mozgó Majális

Pályázatok

   

   

Családok éve

Bebek Portya
   

Látnivalók

Szendrő Város

Szendrő Felső vár

Általános Iskola

Telekes Völgy

      Ördöggát

Martonyi Kolostor

Rakacai-tó

Rudabánya Bánya-tó

Szalonna község

Abod község

Galvács község

Csorba kő

Faszénégetés

Szendrő Város

   
 

FŐOLDAL    SZAKOSZTÁLYUNK    ELÉRHETŐSÉGEINK    E-MAIL   BEBEK PORTYA

Szendrői Természetjáró SzakosztályBári Ernő weboldal készítés