|
2018.06.21-22 - Kirándulás lakóhelyünk közelében
ESEMÉNY LEÍRÁSA:
A Szendrői Református Egyházközség és a Szendrő Városi
Sport és Szabadidő Klub Egyesület szervezésében
2018.06.21-én reggel 6 órai kezdettel egy majd ötvenfős
csapat indult útnak, hogy egy körutazás keretében
megismerje, vagy újból megtekintse a környék
nevezetességeit, szépségeit.
A buszon a kora reggeli indulás ellenére már jó volt a
hangulat. Előkerültek az otthonról hozott szívmelegítők
is. Az idő is jónak ígérkezett, így nagy örömmel vágtunk
bele a két napos kirándulásba.
Az előzetes megbeszélést követően a csapat először
Jósvafőre vette az irányt, ahol elsőként a Jósvafői
református templomot néztük meg, ami már az 1399-es
években is állhatott, hiszen egy Zsigmond-kori
ítéletlevél már említ egy kőből épült és erődfallal
körülvett templomot. Ez a jelenlegi templom nyugati
része. A templom a középkori rész 1793-94 között
megvalósított bővítésével nyerte el mai formáját.
A templom után a Kessler Hubert Emlékház következett,
amely a Bardla jósvafői kijárata mellett található
emlékház a és az év minden napján szabadon látogatható.
A sok szépség, a falu tisztasága, érintetlensége, annak
ellenére, hogy csak pár kilométerre van Szendrőtől,
teljesen elbűvölte a kiránduló csapatot. A reggeli friss
illat, a csend szava, a régies házak rendezettsége nagy
hatással volt mindenkire.
A falut elhagyva Miskolc felé vettük az irányt, ahol már
a csend csak a Belvárosi református templomban volt
ismét hallható, amit népszerű nevén Kakas-templomnak is
szoktak nevezni. A templom keleti főhomlokzata erősen
tagozott. Jellegzetessége a több magasságban megjelenő
obeliszkdíszítés. A templom leghíresebb harangja az 5368
fontos (3006,08 kg tömegű) Eszter-harang, amely egyben a
város és a megye legnagyobb harangja. A nevezetes darab
Bató István, a gazdag helyi kereskedő lánya, Bató Eszter
kérésére és emlékére készült, aki fiatalon hunyt el. A
harangot 1866. május 13-án, Eszter halála évfordulóján
helyezték el a templomtoronyban, és – a Bató szülők
rendelkezése értelmében – azóta is minden évben
megszólaltatják ezen a napon. A legenda szerint a
harangba beolvasztották a Bató család összes arany- és
ezüstékszerét. Az Eszter-harangon kívül kisebb harangok
nem laktak még a templom tornyában, mert hatalmas mérete
miatt nem férne el több. Ennek köszönheti, hogy az első
és a második világháborúban sem foglalták le.
A templomban egy rövid ismertetőt hallhattunk a templom
történetéről, a harangjáról, majd közösen elénekeltük a
90. zsoltárt.
A templom megtekintése után egy hosszabb utazás
következett, hiszen elindultunk Vizsoly felé. Itt
található az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítás,
amely Vizsolyban 1590. júl.20-án látta meg a napvilágot.
Ezért a kiadás helyszíni megjelölésével hivatalosan
Vizsolyi Bibliának is hívjuk, de elterjedt a fordító
nevét megőrző Károlyi/Károli Biblia kifejezés is. A
Szentírás viszonylag korai lefordítása (1590) és
folyamatos kiadása különböző hazai és külföldi
helyszíneken, biztosította a magyarság számára az
anyanyelvi hitélet fejlődését és a reformáció
kiteljesedését.
A tavalyi évben az ötszázadik évét élte a reformáció.
Vannak ugyan fellegvárak, amiket szintén érdemes volt
meglátogatni az emlékév kapcsán, de a Hungarikummá vált
szimbólum mégis a Vizsolyi Biblia, amit ha van rá
lehetőség semmiképp sem szabad kihagyni. (eredeti
példánya a Vizsolyi Református Templomban látható).
Utunkat a regéci vár felé folytattuk, amelyik
Magyarország egyik legnagyobb és legfestőibb vára. A
Rákóczi család egykori uradalmi központja garantáltan
maradandó élményt nyújt a látogatóknak. Ezt az élményt
jelentősen fokozza az a különleges és egyedülálló
körpanoráma, amit a vár minden pontjáról megcsodálhat az
oda látogató turista.
Egy pályázatnak köszönhetően a toronyban a vár kőtárán
kívül egy olyan, az érdekességek mentén építkező
vártematika került részben multimédiás eszközök
segítségével feldolgozásra, amely eddig még hazánk egyik
erősségében sem került bemutatásra. Emellett egy több
mint ezer négyzetméteres rendezvénytér jött létre a vár
mellett, ahol programsorozatok, lovagi tornák teszik
teljessé a látogatói élményt. Új fogadóépület is
létesült turistapihenővel, ajándékbolttal, büfével, a
környékre kiváló kilátást biztosító kávézóterasszal.
A Regéc község falusias fogadóépületeiben a színvonalas
vendégfogadás feltételei is megteremtődtek, időszakos
kiállítótér, vártörténeti tematikát feldolgozó
múzeumpedagógiai foglalkoztató, turisztikai információs
pont, ajándékbolt, büfé és kávézó is létesült.
A regéci vár és a falu szépségei után a következő úti
célunk Boldogkőváralja volt.
A legenda szerint hét tündér, hét kérője, kerek hét
esztendeig építette Boldogkő várát IV. Béla magyar
király uralkodásának idején, a XIII század derekán.
Sajnos, mivel hétköznap mentünk, így lemaradtuk a minden
hétvégén megrendezésre kerülő Kóborlovagok párbaj
bemutató előadásáról és a jelmezes tárlatvezetésről. Ezt
nagyon sajnáltuk, de így is nagyon sok dolgot
láthattunk. A vár palotarésze kétszintes, vasbeton
födémes, lapos tetős építmény volt eredetileg. A
kedvezőbb használhatósága és állagának megóvása
érdekében az épületrészre magas tető épült. Ilyen
formában létrejött egy nagy és impozáns lovagterem.
Ebben a szárnyban kapott helyet a több ezer elemből
álló, a magyar történelem fontosabb eseményeit, csatáit
ábrázoló ólomkatona kiállítás, amely egy igényes
kivitelű, aprólékosan és határozott koncepció szerint
kidolgozott bemutató. A csatajelenetek alkalmasak
kihelyezett iskolai történelemórák megtartására. E
kiállítás Közép-Európa legnagyobb ilyen látványossága.
Sikerült visszaállítani a szárazmalmot egy működőképes
installáció keretén belül, mely során a látogatók
megnézhetik és ki is próbálhatják, hogyan működött az
egykori szárazmalom. A várban különböző kiállításokat
láthattunk még, ilyen volt a régészeti, hadtörténeti,
ólomkatona tereptabló, címer- és zászlókiállítás,
börtön- és kínzókamra, kovácsműhely pénzverde-
numizmatikai kiállítás, ásvány és a szobor kiállítás.
Nem győztünk betelni a sok érdekes látvánnyal.
Késő délután, kora este indultunk tovább
szálláshelyünkre, Telkibányára, az Aranybánya hotelbe,
ahol kényelmes, tiszta szobák és finom háromfogásos
vacsora várt bennünket.
Az egész napos kirándulás végén jól esett meleg ételt
enni, megpihenni, beszélgetni, finom italokat
kóstolgatni, énekelni, sőt még táncolni is volt kedve a
kicsikből és felnőttekből álló csapatnak.
Másnap reggel néhányan közös Bibliaolvasást tartottunk,
majd a finom svédasztalos reggeli következett.
A reggelit követően 10 óra magasságban, új erőre kapva
indultunk Telkibányára, mely településhez több legenda
is fűződik. Egyik például az, hogy Mária Terézia
katonáinak egyenruháján lévő aranygombhoz felhasznált
arany Telkibányáról származik.
A település történetében olvashatjuk, hogy 1270-ben
említik először, mint Teluky falut és bányatelepet, mint
Füzér tartozékát.
A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos
adat 1341-ből származik. Telkibányát Nagy Lajos 1341-ben
bányavárossá emelte.
1367 előtt Telkibánya déli részén egy fából készült
kápolna állt. 1367-ben a telkibányai bányaispán
engedélyt kért Nagy Lajostól a kápolna elbontásához,
annak érdekében, hogy ispotályt építhessenek. 1395-ben
fallal és bástyákkal volt övezve.
1447-ben Hunyadi János kormányzó Telkibányát a
Rozgonyiaknak adományozta. 1517-ben Telkibánya lakossága
150 fő körüli. A felszín közeli aranytelérek kimerülése
után bányászata hanyatlásnak indult, emiatt 1574-1757
között szünetel a termelés. A bányák újbóli megnyitását
Mária Terézia rendelte el. A 19. század elején a
telkibányai arany- és ezüstbányák még működnek, a
településen vájárok és csillések is élnek. Telkibánya a
regéci uradalom része volt. Gazdája előbb a Lórántffy,
Thököly, majd Rákóczi-család volt, később a kincstár
kezébe is került. 1825-ben a regéci uradalom
tulajdonosa, Bretzenheim Ferdinánd herceg porcelángyárat
alapított Telkibányán, a környékbeli kaolin-lelőhelyekre
alapozva. Ez volt az első porcelángyár Magyarországon. A
falut gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként, úgy
tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett
arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések
engedhettek meg maguknak. A településen egy nagyon szép
kopjafás temető áll a reformátustemető alatt, amit
sikerült megtekintenünk.
A friss levegőn jól esett a séta, majd a férfiak örömére
elindultunk Gönc felé. Igaz ők nem Gönc
látványosságaira, hanem az ott termet barackból készült
pálinkára voltak inkább kíváncsiak.
Gönc kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól
65 kilométerre északkeletre. A Gönci járás székhelye; az
ország egyik legészakibb városi rangú települése. Nevét
1219-ben említette először oklevél Bücij (Guncy) néven.
A története szerint, Kun László uralkodása alatt, az
1280-as években az Aba nemzetség hatalmába került, akik
a Gönctől délkeletre emelkedő hegyen felépítették Gönc
várát, melynek romjait az Aba-nemzetségbeli Amadéról még
ma is Amadé-várnak neveznek. Aba Amadé itt rendezte be
udvartartását és a feudális anarchia korában innen
intézte országos ügyeit; innen kormányozta az uralma alá
tartozó vármegyéket is.
1311-ben Amadé nádor halála, majd 1312-ben a király
ellen fordult Amadé fiak rozgonyi csatában elszenvedett
veresége után a várat Károly Róbert király Drugeth
Fülöppel megostromoltatta és bevetette. Ettől kezdve a
Drugetheké lett.
Gönc városának gazdasági életét már ez időben is a
jelentős szőlőtermelés jellemezte, s az 1327-ből
fennmaradt oklevelek szerint pénteki napokon hetivásárt
is tartottak.
A huszita mozgalom idején a husziták kezére került. A
főként német lakosságú település a török hódoltság
idején vált újra magyar többségűvé.
1570 és 1647 között Gönc Abaúj vármegye székhelye volt.
A reformáció idején fontos szerepet töltött be a
kultúrában. 1687-ben egy időre Göncön telepedett meg a
Sárospatakról elűzött református főiskola is.
A város rendkívül fontos szerepet töltött be a
tokaj-hegyaljai borok kereskedelemében, amit mi sem
bizonyít jobban, mintsem a 136,6 literes ún. gönci hordó
mértékegységgé vált.
2001-ben visszakapta városi rangját. A 2013. január
elsejétől életbe lépő közigazgatási beosztás a Gönci
járás székhelyének jelölte ki.
Volt lehetőségünk megtekinteni a gönci pálos kolostor
romjait, ami Gönc külterületén találhatóak.
A kolostort a 14. század végén kezdték építeni a
pálosok. A reformáció korában kirabolták, és részben
feldúlták. 2005-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum
régészei részletesebb feltárásba kezdtek, emiatt a falak
állaga rohamosan romlik.
Ezt követően megnéztük az Amadé-vár romjait is.
A várat a 13. század második felében Amadé nádor, a
korábbi szepesi alispán építtette, ez lett az Aba család
ősi fészke. Az Árpád-ház kihalása (1301) után Amadé a
környék rettegett kiskirálya lett.
A várban előbb menedéket nyújtott a lengyel trónról
elűzött I. Lokietek Ulászlónak (1306–1333), majd saját
seregével Lengyelországba behatolva helyreállította
annak királyságát.
1391-ben Luxemburgi Zsigmond király a várat a Bebek
testvéreknek adományozta, de új tulajdonosainak
feltehetően a várra nem lehetett szükségük, csak a hozzá
tartozó birtokokra, mert volt kényelmesebb, jobb váruk
is. Így valószínűleg pusztulni hagyták, vagy ők maguk
pusztították el.
Mára az ellipszis alakú sáncgyűrű által valaha körülvett
szabálytalan alakú kővárból csak az egykori öregtorony
faltöredékei maradtak meg.
Kis csapatunk a kora esti órákban ért haza Szendrőbe,
sok érdekességgel, szépséggel és persze háztól vásárolt
finom barackpálinkával gazdagodva.
GALÉRIA:
https://photos.app.goo.gl/5bfxCUgcVRFm1YZ88
 |
