|
A
Martonyi Háromhegyi Pálos templom és kolostorrom
Pálosok
 Magyarország területén egyedülálló műemléknek számít a Martonyi kolostorrom.
Ez a létesítmény - építészeti szempontból - a legjobb állapotban fennmaradt
emléke az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek. A Pálos rendet Özséb
(esztergomi kanonokból lett remete) alapította 1250 körül. Aquinói Szent
Tamás segítségével Rómában próbálta elnyerni a pápa jóváhagyását 1263-ban,
de erre csak 46 évvel később (1309) került sor Gentilis bíboros látogatását
követően.
A fehér kámzsás
remetebarátok rendjének 1327-ben már több mint 50 kolostora volt. A XIV.
század második felében pedig már külföldön is elterjedt volt
vallásfilozófiájuk. (1340: Németország, 1384: Lengyelország, későbbi
Ausztria, Dalmácia, Franciaország.) A XVI. Század elején már szinte minden
országban fellelhető volt, viszont az 1600-as évek körül a török dúlás
vetett véget a rend virágkorának. A törökök elleni küzdelem végére
Magyarországon mindössze 6 kolostor maradt fenn. 1786-ban II. József
bezáratta a kolostorokat, így felszámolta a rendet is.
148 év csend után 1934-50 között lengyel segítséggel újra éledt a pálos
rend, majd 1989-től ismét megkezdték működésüket. Jelenleg 269 pálos
szerzetes él a rend 4 házában. Központi kolostoruk Czestochowában található,
Lengyelországban.
Martonyi templom és kolostorrom
A Martonyi Háromhegyi Pálos kolostort 1341-ben szalonnai nemesek (Tekes
család) alapították, majd 1399-től a Szalonnai család birtokába került a
létesítmény. A templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére építették. A
szentély 3 oltárát János egri segédpüspök szentelte fel 1411-ben.
 
 
1550-es
évek környékén vált lakhatatlanná, a törökdúlás idején. A kolostor
történetéről kevés információ maradt fent. Az objektummal kapcsolatos
történeti anyagok felkutatása jelenleg forráshiány miatt a lehetséges
fellelési helyek keresésére korlátozódik. Ilyen helyek: Czestochowa,
magyarországi pálos rendházak, Törökország.
1996 decemberében az objektum az Aggteleki Nemzeti Park tulajdonába került.
A templom belsejében két 140 éves bükkfa állt, viszont a még viszonylag jó
állapotban lévő oromfalak védelme érdekében kivágásukra került sor. 1998-ban
megkezdődött a templomhajó és a szentély nagyobb részének, valamint az
épület külső oldalának feltárása.
 Az ásatások során közel 400 darab faragott
kőmaradvány került felszínre, melyek egy része a későbbi rekonstrukciók
során visszakerült a megerősített falba. Mára már eltávolították a
templomhajóban felgyülemlett földhordalékot, lehatárolták a padlószintet és
tetőt emeltek az épület hajószerkezete felé.
 A műemlék a Szalonnai-hegységben sűrű erdőjében található. Bódvarákó,
Perkupa, illetve
Martonyi felől szintén megközelíthető a kék és a zöld
jelzésű túraútvonalakon.
Fotók: Juhász Orsolya
Forrás: Az
Aggteleki-karszt, Szlovák-karszt és a Cserehát c.
turistaatlasz és útikönyv
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság könyvtárának
forrásanyagai
|
